Mit tudunk tenni az adott helyzetel?

Pont egy éve voltunk ebben a cipőben. Minket is "fenyegetett" a doki, hogy hazaküldi a demens apámat. Még lett is volna hova, mert saját házban élt, de már nem tudott magáról gondoskodni. Én meg közöltem a doki al, hogy az kizárt, nem tudunk róla gondoskodni. A tesóm lelkére kötöttem, hogy mondja ő is ugyanezt, hiszen ez volt az igazság, és ne hagyja magát lelki zsarolni. Végül a doki maga mondta sokadik ilyen beszélgetés után, hogy beszéljek az ápolási osztállyal, mert a terápia után atkerulhet oda. Én azonnal odamentem személyesen, és leadtam a jelentkezést. Aztán szóltam a kezelőorvosnak a jelentkezés tényéről. Ott 3 hónapos várakozási idővel "bíztattak", és ahol akkor feküdt apám, mondták, ameddig van hely, addig ott maradhat. Utólag belátom, ők már akkor látták, nem sok van hátra, pár hét múlva meg is halt. Egyébként az volt a terv, hogy egy év max az ápolásin. Én közben már kerestem az idősek otthonát, egyre messzebb és messzebb. Sajnos demenst nagyon kevés helyen fogadnak, és ott is csak erős beugróval. Közben elindítottuk a gondnokság alá helyezést, hiszen a beugró hoz kell a pénz, és a házát csak úgy tudtuk volna eladni. Az ápolási osztályt meg fedezte volna a nyugdíja, a maradékot meg elraktuk volna az idősek otthonához.