Mivel akasztott ki legutóbb anyósod vagy apósod?

Éppen 4 évvel ezelőtt bejelentkeztek, hogy jönnek hozzánk családostól karácsonyozni (anyós, após, +sógornő (párom tesója)). Oké, gyertek, szeretettel várunk benneteket. 2 hétig takarítottam, mostam, főztem, hogy patyolat legyen az egész ház 24-ére, a menüsorra és az ajándékokra ráköltöttem két havi fizetésemet. 20-án is beszéltünk telefonon anyóssal, és akkor is mesélte, hogy már mennyire várja a közös ünneplést, majd ugyanez 21-én, 22-én és még 23-án is, minden nap, majd 24-én ebéd előtt ideszólt, nem is nekem, hanem a páromnak (a fiának), hogy úgy döntöttek, hogy inkább mégsem jönnek, inkább mégis otthon karácsonyoznának. Mindenféle indoklás nélkül. Az asztal roskadásig tele mindenféle gőzölgő, friss, forró étellel, nyolcfogásos menüsorral, gyönyörűen megterítve, dekorálva. Legalább 10 személyre megfőzve mindenféle ételből, mi meg ott ültünk ketten az asztal két végén...

Azóta nem beszélek, nem tartom a kapcsolatot velük (és sokkal jobb ez így!). Nem csak emiatt nem tartom a kapcsolatot, már korábban is nagyon nehéz volt velük, sokszor voltak hasonló húzásaik, ez az eset csak feltette az i-re a pontot, nekem ez volt az utolsó csepp a pohárban.

Masfel honapja anyosom. Reszegen -vagy telefonalas kozben lett az, nem tudom- zokogva magyarazza a telefonba, hogy o haldoklik, mennyire bantja, hogy szetesett a csalad. Magyaraz sogornomrol, akivel kozel masfel eve abszolut nincs kapcsolat, max egy ket rovid uzenet, magyaraz a regi csaladi dolgokrol, martirkodik. Masfel oraig birtam ezt hallgatni.

Eszebe nem jutott megkerdezni, hogy mi ujsag az akkor 2,5 honapos unokajaval. Akit egyebkent ketszer latott, egyszer mi vittuk el hozza.

A csalad azert esett szet, mert a sogornom partjara allt sogorom es anyosom is. Pedig attol, hogy vele nem vagyunk joban, a tobbiekkel meg lehetnenk. Nem kellett volna oldalt valasztani, de ok megtettek.

Aposom nem szokott felbacni, mar nem beszelgetek vele se politikarol, se a macskatartasi szokasokrol, mert meroben elter a velemenyunk, es mig en soha nem eroltettem ra a velemenyemet, o minden alkalommal megprobalta. Igy ezeket a temakat hanyagoljuk. Amugy ot szeretem, jo ember. Kicsit maganak valo, de nincs vele problema.

Semmivel mert meghúztuk a határokat mindkettőnk szülei irányába.

Nincsen váratlan látogatás, beugrok, kisfiam vigyél két doboz kaját... és társai.

Szívesen látjuk őket, mondjuk kéthavonta, és akkor sem "jaj, erre jártunk"- szinten.

Mindenbe beleugató családban nőttem fel, számomra alap és szent a privát szféra, amibe nem fér bele a másik, önmagát rám tolása.

Anyósomék normálisak, a legutóbbi “nagy veszekedés” az volt, hogy a gyerek miért nem eszi meg a csokitortát, miért akar mindenáron narancsot. 4 év alatt nem jegyezték meg, hogy nem, a gyerek nem szereti a csokit.

Apum más dolog, ő néha kicsit fel tud idegesíteni a dolgaival, pláne amikor apóssal nekiállnak politizálni.

Anyámat kicsuktuk az életünkből, na ő a megtestesült pokolbéli anyós volt még anyaként is.