Szerintetek őszinte az anyósom velem és nincs benne semmi rivalizálás, vagy tényleg jók a “megérzéseim”?

Először is szeretném leszögezni, hogy az átlag példákhoz képest nagyon szuper anyósom van! Semmibe nem szól bele, nem zavar bennünket, nem szól le engem, semmi. Viszont miután a férjem (egyke gyerek) eljegyzett, az anyósom brutál mód elkezdett utánozni. Tudom, ez gyerekesen hangzik, de még a férjem is észrevette.. Pl: ugyan olyan felsőt vett, teljesen megváltoztatta a stílusát, ha én vettem táskát vagy cipőt akkor ő is vett, ugyan olyan öblítő, volt, hogy ugyan olyan ruha csak más színben. Fél évig velük éltünk, akkor nagyon tolta, szinte az adott héten beszerezte azt, amit én éppen vettem. Egy ideig nem is zavart, de amikor elköltöztünk és konkrétan ha találkoztunk a rákövetkező találkozóra ugyan olyan szetteket vett fel (50 éves) bő farmer stb, ami előtte egyáltalán nem volt a stílusa, ott már kicsit fura volt. Persze lehet mondani, hogy fiatalos akar maradni, de 30 éves barátnői vannak, őket is “másolhatná” zavaró, hogy a közvetlen környezetemben, valaki ennyire figyel..Volt, hogy nyaraláson beszéltük, holnap ki mit vesz fel, mondtam, hogy egy kendőt kötnék a fejemre, másnap reggel már a kendő a fejére volt kötve mire felkeltem… kb így ledöbbentem, hogy most ez komoly?:D Mások előtt mindig nagyon dicsér-kedves, viszont kettesben tök rideg meg távolságtartó. Nagyon nehéz, mert ezt az egészet így a családban inkább csak én érzem/látom, mivel mások előtt teljesen más velem, mint kettesben. 4,5 év alatt egyszer sem hívott fel, hogy miújság, csak a férjemtől kérdezgeti hogy mizu velem, de viszont az anyós huga minden hónapban felhív. Kicsit bánt, mert én szeretnék vele közvetlenebb viszonyt, de egyszerűen egy falat érzek kettőnk között és mintha egy vetélytársat látna bennem. Szerintetek hogy kezeljem, hogy ne zavarjon ennyire az, hogy azt érzem nem őszinte felém a viselkedése/hozzáállása?