Egyetértetek abban, hogy tök normális, és nem kéne 2 szónál többet áldozni arra, ha valaki meglátogatja a családját, de a házastársa nem tart vele?

Egyetértek!

Én is minimalizáltam ezt, de mondjuk én azért, mert nagyon nem vagyunk egy hullámhosszon a párom családjával és teljesen eltérő a gondolkodásunk, nincs közös témánk és ha nem bólogatnék mindenre meg hallgatnék amikor náluk vagyok, akkor pillanatok alatt veszekedés lenne és azt meg a páromra való tekintettel nem szeretném. De tűrni sincs kedvem tovább, szóval mindenkinek jobb, ha én nem megyek.

Én pont azért nem megyek, mert nem kedvelnek és én sem őket.

Szerintem az ember ne menjen oda, ahol rosszul érzi magát, ahol nem szeretik, ahol nem kíváncsiak rá és még azt sem kérdezik meg, hogy hogy van, miközben neki meg mindent meg kell csinálnia, mint egy cselédnek és még meg sem köszönik.

Szerintem ez így teljesen jó. Nem muszáj mindig csatlakozni a házastársnak. Na meg az is jó, ha van olyan alkalom, amikor a férj/feleség tud kicsit beszélgetni a szüleivel, csak ő.

A bowling nagyon jó ötlet, én sokkal jobban örülnék egy ilyennek, mint egy standard ajándéknak vagy valami hasznavehetetlen kacatnak.

Én nem is szeretem ha valakivel csak a párjával együtt lehet találkozni (függetlenül attól hogy házasok vagy nem). Nem kell összenőve lenni, lehet külön-külön is mozogni.

Ez a családlátogatásra is igaz. A párom évi 2-3 alkalommal jön a családomhoz, én 3-4 hetente járok haza. Fordítva ugyanígy. Amíg nincs itthon a másik addig pedig énidőzünk :)

Szerintem meg pont az nem működik, hogy állandóan együtt mentek.

Egy időben mi is csináltuk, hogy hétköznap dolgoztunk, hétvégén együtt rokonlátogatás. Nem működik, mert akkor meg az itthoni dolgok nem haladtak (mosás, főzés, takarítás stb.)

Így inkább 90%-ban csak a férjem megy a szüleihez én meg csak születésnap/karácsony. Nincs ebből semmi.

30L