Hagyományosan miért rossz a viszony a férj vagy feleség és anyósa között? Genetikai szociális pszichés okai lehetnek?
Én gyűlölöm az anyósomat és fordítva is így van.
Az esküvőnkre sem hajlandó eljönni. Mondjuk nekem egy gyomorgörccsel kevesebb.
Nálunk az az oka, hogy saját magát szereti, senki mást. És ez a viselkedésén is meglátszik, bunkó, arrogáns, neki ne parancsoljon senki, ő semmit nem csinálhat rosszul, ha szólni merünk neki megsértődik mint valami császárnő... Katasztrófa a vénasszony.
Titokban mindenki utálja a saját gyerekein kívül (ők is csak azért nem mert ebben nevelkedtek sajnos és nekik ez a normális) de a többi menye és unokái is utálják, nem is látogatják csak ha nagyon muszáj egy évben húsvétkor és karácsonykor :D
Egyébként az exem anyukájával jóban vagyok, nem mindenben értünk egyet, de ő egy tanult pedagógus és kedves is, össze se lehet hasonlítani őket.
Szerintem sok a beteg, sérült szülő-gyerek kapcsolat, főleg ott, ahol a szülő (és ez általában az anya) egyedül nevelte fel a gyerekét. Ők kialakítanak sokszor a fiatal felnőtt fiukkal egy olyan viszonyt (természetesen szexualitás nélkül) amiben ez a fiú a férfi a háznál. Nehezen viselik, ha egy nő aztán ebbe beleavatkozik és "elviszi" a fiukat, holott a férfi szempontjából ez az egészséges dolog. Gyakran ezt éreztetik is a mennyel, akinek nyilván nem tetszik.
A fiatal nők meg sokszor semmi tiszteletet nem mutatnak az anyós iránt, személyes támadásnak vesznek akár olyan dolgokat is, amik nem azok. Ha mást nem, azt a személyt lehetne tisztelni az anyósban, aki felnevelte a férfit annak az embernek, akit szeretnek. A tradicionális kultúrákban nem véletlenül van jelen a szülők és az anyós/após tisztelete. Végezetül az elvárások is túl nagyok. Az embereknek egyszerűen nem kötelessége kedvelni egymást, és sokan képtelenek különbséget tenni kedvelés és elfogadás között. A gyereked párját nem kell szeretni vagy tökéletesnek látni. Viszont ha a gyereked boldog mellette, és nincs rá rossz hatással, akkor a hibáit is el lehet rendezni azzal, hogy "nem én élek vele."
Két szabályt kellene betartani csak az egymást nem kedvelő anyós-meny pároknak: nem szidni a másikat a férjnek/fiúnak és nem bunkóskodni egymással. Emellett azt a lehetőséget is sokan felfedezhetnék, hogy szülőt látogatni a pár nélkül is lehet.
22-es, a probléma egyébként abban is megtalálható, amit itt írtak, hogy sok feleség nagy különbséget tesz a saját és a férje anyja között, és akkor ha ezen esetleg megbántódik az anyós, akkor egyből jön az, hogy nem vált le a fiáról, hisztizim, mert "elvitték" és ilyesmik.
Szóval érted, én a sajàt barátmőimen, rokonaimon, szomszéd anyukákon látom, hogy pont a nők azok, akik szoros viszonyt tartanak fenn az anyjukkal, naponta telefonálnak, beszélnek, közös programokra mennek, hívják őket látogatóba meg viszont, azon azonban kiakadnak, ha a férjük is szoros viszonyt akar tartani az anyjával. Merthogy nekik nem anyjuk az anyós, oké, érthető, nem is kell úgy szeretni, mint az anyjukat, de mint írtad valahol még azt a tiszteletet sem adják meg, hogy elfogadják, azért mert nem az anyjuk, még ugyanúgy a család része.
Szóval azért tényleg erős a kettős mérce is itt.
"Mit kezdnenél a fene nagy inteligenciáddal, ha a kedves mama azért is csokival tömné a gyereket, miközben megkérted, hogy ne tegye, mert egészségügyileg árt neki"
De mi van akkor, ha apuka szerint teljesen rendben van, ha a gyerek pl. heti egyszer eszik egy kis édességet a nagymamánál, az ő anyjánál?
Itt jön képbe megint az, amiről szó esett, hogy a feleségek is már uralkodni akarnak, azt hiszik, egyedül ők dönthetnek abban, mit csinálhat, ehet a gyerekük, apukának sincs beleszólása - és akkor csodálkozol, ha ezek majd uralkodni akarnak a felnőtt gyerekükön is?
Ez az édességetetős dolog pl. tipikusan olyan dolog, hogy ha apukának sem tetszik, akkor rendezze le ő az anyjával, ezért nem kell anyukának utálkozni az anyósával. Ha apuka szerint meg belefér, akkor pláne nem az anyóssal kell veszekedni, mert nekik más az értékrendszerük, akkor anyuka a férjével rendezze le, hogy neveljék kompromisszumosan a gyereketm
Ismerősöm anyja úgy nevelődött hogy nem szabad étkezés után eszegetni kijárni a konyhába.
Ismerősöm felesége terhes volt és hát a baba éhes.
És szó szerint este éjjel éhezett mert nem csinálhattak egy tojást az anyós konyhájában, mert az az övé.
Titokban kellett hazacsempészni kaját a szobájukba. De ugye a baba nem olyan aki előre tudja mit enne, így mindent nem tudtak becsempészni.
Egyébként tündéri anyós az illető és kedves meg minden. De ebben olyan erős nevelést kapott amit nem tudtak feloldani. És hiú volt gondolom a konyhájára. Ha valaki más főzött ott azt leértékelésnek vette, hogy biztos ő nem tud ezért teszi.
A gyerek érzékeny a csoki valamelyik elemére, vagy csak nevelési elv, hogy ne egyen édességet? Mert ha utóbbi, akkor a nagyi hadd adjon már neki. Ha nem kap, de szeretne. akkor majd úgyis kunyerál az iksolatársaktól, más felnőttektől.
A mérték megtanítása nem a teljes tiltással megy.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!