Hagyományosan miért rossz a viszony a férj vagy feleség és anyósa között? Genetikai szociális pszichés okai lehetnek?

Szerintem meg hülyeség, hogy az anyós az oka jellemzően, ahogy én látom, a feleségek is alaposan benne vannak a dologban.

A nők egyszerűen emocionálisabb természetűek, érzelmesebbek, ebből adódóan sértődékenyebbek is. Felnőnek egy családban, egy bizonyos értékrend, hagyomány, szokás mentén, és ez óhatatlanul hatással van rájuk, pláne, ha jóban is vannak az anyjukkal, akkor alapvetően az anyjuk értékrendjét fogják jónak találni, mert nekik az a termédzetes.

És akkor jön a férj anyja, aki nyilván tök más lesz, mint a saját anyja, nem rosszabb, csak más, és a többségben nincs annyi önkritika, hogy ezt megértse. Cssak azt látják, hogy anyós hülyeségeket gondol, csinál, mond. Bántásnak, beleszólásnak, sértésnek vesznek olyan dolgokat, amiket anyós nem annak szán. Plusz elfogultak, és az fel sem tűnik, hogy a saját anyjuk is beledumál, azt elnézik, mert őt szeretik, az anyóst meg utáljál ugyanezért.

Ha megnézed, az anyós-após kategória kérdéseinek 90%-ában az van, hogy anyós sz*r, bezzeg a feleség szülei fantasztikusak. De ha anyóséknak lánya is van, hidd el, ő is így gondolja :D

Szóval érted, ebben a témában van egy nagyon erős kettős mérce. A nők többsége egyszerűen személyes sértésnek vesz mindenféle megnyilvámulást, ami arra céloz, hogy valamit nem csinálnak jól (már ha csak annyit megkérdez anyós, hideg van, ne hozzon-e sapkát az unokára, ez a nöknek egy halálos sértés, de csak anyóstól).

A férfiak nem vesznek fel így mindent.

Mert a szülők többsége kontrollmániás, különösen akkor ha 1 szem gyerekről van szó.

Ezek a gyerekek (akik már felnőttek) rendszerint nem szülő-gyerek kapcsolatot éltek át, hanem alá-fölérendelt viszonyt, ahol mindig az volt amit a szülő mond, és a gyerek pedig engedelmeskedik.

Nyilván ezt a szülők nem képesek elengedni akkor sem ha a gyermek felnő, és ahogy a 3-as írta, rivális, ergo konkurencia lesz a hölgy/férfi aki viszi a gyereket. Mert egyrészt nincs felette kontroll, másrészt megszűnik a szülő érzelmi befolyása.

Mielőtt pedig generációs problémának hinné bárki is, elég csak ezen az oldalon feltett kérdéseket megnézni.

Valaki 20-25 éves gyerekéről tesz fel kérdést, hogy engedje-e!!!!! (még a kérdést is nevetséges), hogy a pici fia/lánya ide vagy oda mehessen, vagy ezzel vagy azzal találkozzon, vagy mit szólnátok ha a lányotok egy 5-10 évvel idősebb férfival állna össze, stb. Nem csak a kérdés, hanem a válaszok is kiábrándítóak, valaki kirakná a felnőtt gyerekét az utcára ha beállítana a lánya egy 10 évvel idősebb férfival (most ne menjünk bele abba, hogy nyilván 18 felett mindenki felnőtt és nem kell otthon lakni), valaki szerint addig míg a gyerek tanul, ő parancsol (hiába akár 25 éves "gyerekről" van szó), van aki pedig váltig állítja, hogy majd az ő gyereke akkor fog bulizni menni, ha betöltötte a 18-at, előtte biztosan nem, pláne míg az én kenyeremet eszi... Nézegess ilyen kérdéseket, rengeteg van belőlük, egyértelműen nem generációs probléma.

Csak példaként: nekem anyám kifejezetten kontroll típus. Van 2 lány testvérem, ők mindig megalkuvók voltak. Én viszont mindig visszaszóltam ha valami nem tetszett, mondhatjuk lázadtam ha úgy éreztem valami igazságtalan, stb. Nyilván gyerekkorról beszélünk most.

A 2 lánytestvérem BÁRKIT ha hazavitt, az mindig sz.r volt. Hol ezért, hol azért, de mindig sz.r emberek voltak, ki állna össze ilyennel, stbstb.

Én akárhányszor ha bemutattam egy lányt, soha 1 rossz szó nem hagyta el a száját, nem mondott egyikre sem negatívat, sem előttem sem a hátam mögött. Mert már a gyerekkorban elengedte azt, hogy kontrolláljon, így felnőttként sem próbálkozik vele.

Viszont a 2 lányt végigdominálta, és folytatja úgy is, hogy már 30+-osak.

Azért, mert a szülő-gyerek kapcsolatokra hibásan rávetítjük egy heteroszexuális párkapcsolat dinamikáját.

Normális emberek felfogják, hogy apád és a férjed, illetve anyád és a feleséged nem felcserélhetőek. A szülő és a házastárs két teljesen különböző szerep. Az egyik egy alá-felé rendelt gondozói viszony, a másik egy mellérendelt, romantikus, szexuális kapcsolat.

És akkor hibásan van, aki azt gondolja, hogy ahelyett, hogy felnő, inkább keres új anyucit/apucit, aki őt szülőmód gondozza. Pedig erre felnőtt embernek már nem kéne, hogy szüksége legyen. És ilyenkor jön az, hogy a szülők is úgy élik meg, hogy eddig a gyerek az én "párom" volt, most meg mást talált.