Hagyományosan miért rossz a viszony a férj vagy feleség és anyósa között? Genetikai szociális pszichés okai lehetnek?

Én nagyon jóban vagyok az anyósommal, szeretem nagyon. De ehhez hozzájárul az, amit írtak, hogy én magam intelligens ember létemre elfogadom, hogy az anyósom nem az anyám, nem kell ugyanúgy gondolkodnia és az, amit gondol, nem feltétlenül hülyesrg, csak mert nem értek vele egyet.

Illetve, mivel tudom, hogy szereti a fiát, abból indulok ki, hogy jót akar neki, akkor is, ha néha kéretlemül mondja el a vélemény3t. Amúgy nem gyakran teszi, igyekszik odafogyelni, de kicsúszik, na. Az anyámnak is. Biztos nekem is ki fog csúszni néha, ha felnőnek a gyerekeim, így igyekszem toleráns lenni.

11 ezt sosem értettem miért..nézd meg hány hirtelen felindulásból vagy szerelemféltésből elkövetett tettlegesség, gyilkosság van. Zöme férfi. Akkor ki az érzelemvezérelt? Na mindegy nem ez a téma

Ha mindenki hagyja élni a másikat, nincs gond.

A baj akkor kezdődik ha a szülő kesztetést érez hogy a gyerek családjában is dirigáljon. Megszokta hogy mindent irányít, vagy pl a gyerek ( mindegy fiú vagy lány, sokszor a nők is az anyjuk s.ggében vannak) " hasznot" hoz, pl lehet ugráltatni, vagy anyagilag segít , és akkor a szülő kapaszkodik ezerrel. ( nem normál mértékü segítségről van szó)

Az anyós meny viták meg azért kiélezettebbek mert mindent a nőkön ver le a társadalom. Ha nincs ( főleg anyós szerint megfelelően) kitakarítva, főtt étel , nincs bevásárolva egyik sem a fiát veszi elő hanem a masik nőt. És azt fikázza hogy mit miért vagy miért nem csinál.

A 11-es válaszoló vagyok.

Én magam is nő vagyok, csak a saját meglátásaimat írtam le. Nagyon sokszor láttam arra példát, hogy az após és a vő kijöttek egymással, az anyós és a meny között azonban hamar nézeteltérés támadt, ami később el is fajult.

A te szavaidban is van igazság, 14-es.

Mert legtöbbször az idősebb úgy érzi, bele kell szólnia "a fiatalok" életébe, és képtelen megállni, hogy ne pfázzon.

A saját családtagjaim közül is kizárom az ilyeneket az életemből, hát még, hogyha egy számomra kvázi idegen nyomja a beledumát. Felnőtt vagyok, nem kell gyerekként kezelni.

Ha megnézed, a sógornők is ugyanez a kategória, olyat nem hallasz, hogy sógorok utálják egymást.

Leírtuk az okokat: a nőkte jellemző ez az érzelmi harc.