Ez okot adhat a sértődésre, vagy érhető, ha mégsem vagyok benne?

Nem egy nagy durranás történet, csak szeretem tartani a szavam, de most úgy érzem mégsem kéne.

Akarunk egy új franciágyat, azt beszéltük a feleségemmel, hogy valami drágábbat, jobbat, ami tényleg jó sokáig megfelelő lesz (akár ilyen 400-500 ezres is szóba jöhet matraccal együtt)

Tudom, hogy ez sok, meg lehet 200-ért is ugyan azt tudná egy ágy egy jó matraccal, de most belefér ez a "luxus" még ha sokak szerint hülyeség is.

Néztünk is egyet, ami passzol a szobánkhoz, a többi bútorhoz, meg a mostani már kivan feküdve, szóval még férfiként is tökre beleéltem magam, hogy milyen jó és kényelmes ágyunk lesz.

Viszont az anyósom kitalálta, hogy neki kéne egy kanapé amiben kihúzható az ágy, mert most költözött egy panelba és a nappalija lenne a háló is, szóval nem tud oda franciágyat betenni.

De pár hónapja vett egy franciágyat matraccal ilyen 250 körül.

Erre a feleségem kitalálta, hogy akkor az ő franciágyát adja nekünk, mi meg veszünk neki egy kihúzhatót.

Kérdezte a feleségem hogy benne vagyok e, mondtam hogy nekem mindegy, de akkor még nem volt annyi pénzünk hogy szóba jöjjön az a 400-500 ezres ágy, távolinak tűnt, hogy olyat vegyünk, nem foglalkoztatott a kérdés.

Most viszont aktuális, és végig gondoltam hogy az anyja egyedülálló, sokat randizik, kitudja hány kan fetrengett abban az ágyban, eleve használt is, valahogy nekem nincs rá gusztusom, meg nem akarok használt ágyat ha már megvan a pénz.

Ráadásul nem is illik az az ágy a nappalinkba.

Beleéltem magam ebbe a drága ágyba.

De valahogy az az érzésem hogy hiszti lesz ha visszakozok.

Tudom, hogy óvódás szintű kérdés, meg stb és sokan úristeneznek majd, meg ez legyen a legnagyobb gondom, de ha már megdolgoztunk a pénzért, akkor jogos ha nem az anyjának veszünk új ágyat, hanem magunknak nem?

Ő meg oldja meg, adja el ha tudja, és vegyen kihúzhatót. (amúgy nem lesz rá pénze meg eladni se fogja tudni maximum bagóért, de szerintem ez legyen az ő baja)