Mit lehet tenni kontrollmániás anyósék ellen?
Sziasztok. Nagyon vegyes érzések kavarognak bennem, ugyanis a párommal szeretnénk elkezdeni a közös életünket és szeretnénk elköltözni, egy külön házba.
Elkezdtük tudatosítani a szüleinkben, hogy ez a döntésünk, amit az enyémek meglehetősen jól reagáltak le, hogy ez természetes és mindenben segítenek amiben tudnak. Viszont.. az apósjelöltem felajálotta, hogy minek házat venni? Költözzünk oda hozzájuk :)
Mielőtt ezt kifejteném, kicsit írok a mindennapjainkról, hogy hogyan is zajlanak.
Párom 0-24 dolgozik a szülei kívánságára, emellett a saját munkahelyén. Mivel én is dolgozok és mellette járok egyetemre nappalin, minden szabadidőnket megpróbápjuk együtt tölteni, de ez nem mindig sikerül.. valamelyik nap az anyósék meghallották, hogy keveslem az időt amit együtt töltünk. Mindenféle ürüggyel, a kiskutyájuk kispatkányánál is el kell menni segíteni dolgozni, mert xy-nak az ismerőse. Mondanom sem kell csak párom dolgozik, ők elvannak maguknak a barátaikkal, iszogatnak, ameddig ő szenved.. egy másik példa, amikor nálunk vagyunk és 8 óra körül megy haza vagy 9-kor már az sem tetszik. Volt, hogy 7 órakor arra keltünk (hétvégén), hogy az apja hívja, hol van már..
A lényeg, hogy nagyon kontrollmániások és beosztják mindenki feladatát. Rájöttek, hogy nálam ez nem nagyon működik, szerintem amikor beszélgetünk is lejön nekik, hogy én a saját fejem után megyek és nem lehet beállítani a koncentrációs táborukba. :)
Tudom, hogy semmi esetre sem szabad ott maradni egyik fél szüleinél sem, hiszen az baromi nagy feszkót szül, ezért próbálom meggyőzni páromat, hogy ne maradjunk. Összességében úgy érzem próbálják lecsapolni azt a kis időt is amit együtt tudunk tölteni, az anyja pedig mindent bevet, hogy a kisfia maradjon. Folyamatos kamu rosszullétek, otthon egymásnak esnek, arra fogja, ha elmegy onnan, akkor el fognak válni az apjával. Páromnak van még kettő testvére akik szintén abban a házban laknak és nem fognak elköltözni egyhamar, így nem is értem az egész koncepciót..
Párommal mindenben támogatjuk egymást és nagy a szeretet. Minden rendben minden téren, az egyetlen dolog ami nem stimmel az az anyósékkal van. Kicsit félek ha most ez történik, akkor később mi lesz még.. egyszerűen nem tudják feldolgozni, hogy aki folyamat rájuk dolgozik az ő portájukra el akar menni külön életet kezdeni.
Ha külön is megyünk az éven baromira félek, hogy akkor is hívják majd minden percben. Pedig én nagyon szeretném, hogy a saját családunk legyen majd neki a fontos. Ne haragudjatok, hogy ez kicsit össze-vissza írtam, de nagyon ki vagyok bukva ezen a témán már.. az én szüleim szerint egymás ellen fognak minket hangolni, ameddig ki nem nyírjuk egymást. Kérlek mondjatok valamit, hogy hogyan lehetne leallítani őket, mert nem bírom már. Párom ígérete szerint ha elmegyünk, akkor nem lesznek elsők sem a problémáik, amit kicsit kétlek, ugyanis tudom, hogy mindent bevetnek majd, amit csak lehet..
A szüleivel sosem volt konfliktus, sem veszekedés ami indokot adna arra, hogy utáljanak, elmondása szerint szeretnek is engem. Külsős szemmel lehet tudtok valamit mondani, ami eddig elkerülte a figyelmem, köszönök minden választ!
válasza:Igaz nálunk nem volt ilyen, csak szimplán nem akart összeköltözni amikor már lehetett volna, mert ő már sajátba akar költözni ha már eljön az albérletből, ő nem akar másnak fizetni. Wtf...
Na mindegy, én mondtam neki hogy kap egy évet, de én többet nem várok rá. Láss csodát közbejött a baba, összeköltöztünk. Egy éves a kislányom. Jobb lett volna előbb összeköltözni és utána babázni, de már ebből kell kihozni a legjobbat. Ez van, mi döntöttünk így.
A te helyzetedben viszont hatványozottan rizikós bevállalni a gyereket...mert após anyós se normális, de a pasi meg nagyon ragaszkodik hozzájuk.
#30 tabletta mellett estem teherbe, nem tervezett gyerek volt, esküvő előtt nem is akartam szülni, de szerintem ez most lényegtelen a sztoriban. Még biztosan nem mondom el senkinek, hogy hogyan alakult, mert valaki úgyis kikotyogja. Igazából én magam is elgondolkozok azon, hogy ebbe a helyzetbe tényleg nem hiányzik egy gyerek még, a legnagyobb feszkóba.
Jövőre lesz az esküvőnk, szóval mindenki azon lenne, hogy tartsam meg.
Igazatok van, szerintem az lesz a legjobb döntés, ha újra megpróbálom azt, hogy költözzünk külön albérletbe egyelőre. Tudom, hogy pénzkidobás, de jobb, mint a jelenlegi helyzet..
Nem vagyok abortusz párti, de nem érzem biztosnak azt, hogy érdemes lenne megtartani ezt a gyermeket, pont azért amit írtatok.
válasza:
válasza:32.
Pont a terhességed a leglényegesebb a sztoriban.
Nem erre fókuszál az alap kérdésem és baromira nem ez a legfontosabb az egész sztoriban, de ez már az én gondom :)
Ezen az oldalon már minden kamu a te fajta embereknek, már kiírni sem lehet semmit.
Egyébként a lovak szoktak vemhesek lenni, de hasonló jókat kívánok neked :)
válasza:Kérdező, a párod SZAKÍTOTT veled akkor, amikor kétév együttélés után elköltözött - ebben mi nem világos?
És ezek után terhes maradsz... csodás.
Ő nem véletlenül ment el. Nem akar elvenni, nem akar közös jövőt, nem akar gyereket, amit kissé sunyin de a tudtodra adott.
Nem lesz itt közös család, kisbaba, TE neveled egyedül, ő meg éli az életét - vszeg majd mással.
válasza:Dehogynem. Az, hogy terhes vagy, mindent megváltoztat. Ha nem volnál terhes, azt mondanám, hagyd az egészet a francba, sose fog megváltozni. Így viszont 3 opciód van.
1. Hagyod az egészet és abortusz. Ez neked trauma egy életre.
2. Hagyod az egészet és megtartod. Ezzel a gyermekember ferjedet és a kontrollmaniás pereputtyát 18 évre a nyakadba akasztod. Ezek soha nem fognak békén hagyni.
3. Összeszorítod a fogad és együtt maradsz ezzel az emberrel. Ha külön is költözik, csak idő kérdésd, mikor megy vissza. A gyerekkel gyakorlatilag egyedülálló anya leszel, mert ez a csávó annyira tart a szüleitől, hogy mindenképp folyamatosan náluk lesz. Te pedig még azzal is meg kell majd küzdjél, hogy anyós-após a nyakadra fog járkálni, kioktat, manipulál a gyerek miatt, "az az ő unokája", "hány gyereket felnevelt", "neki joga van".
válasza:35.
Ha neked ebben a dugóviszonyban a terhességed csak egy lényegtelen esemény, akkor komolyan mondom, meg is érdemled azt a senkiházit.
Te végiggondoltad egyáltalán a kimenetelét a helyzetetnek, vagy azt hiszed a gyerekkel megfogod a semmirekellő kanidat?
válasza:"Az apja májfunkciója romlott az alkoholtól" - és ez volt az a marha nagy probléma, ami maitt két évnyi kapcsolatból hazaköltözött? Azt hittem, legalább tolókocsiba került, vagy ilyesmi, ami miatt kellett a férfierő.
Kislány, ez a kapcsolat halott. Nem szülei jelentik a problémát, hanem az a pasi, aki 26 évesen még mindig az anyja csecsén csüng. Teljes mértékben összefonódik velük, náluk dolgozik, kifogásokat keres, miért nem tudna máshol. Tudod miért? Mert nem akar. Neki ez így megfelel. Ha nem felelne meg, már régen nem ott lenne. Basszus, hazaköltözik egy mondvacsinált okból, nincs élete, úgy él, mint egy 8 éves, akinek az anyja osztja be az idejét is, a barátnője meg a partvonalról, másik háztartásból szurkol neki, hogy talán egyszer rá is szakít fél órát.
24 éves vagy, még alig felnőtt, ne told el az egész életedet most; hagy végre ott ezt a semmirekellő alakot, legyen boldog a pereputtyával, te meg keress valakit, aki veled akar lenni, veled akar élni. Ne láncold össze magadat vele egy gyerekkel, mert semmi jó nem fog belőle kisülni, se neked, se annak a szerencsétlen gyereknek.
válasza:"Az apja májfunkciója romlott az alkoholtól"
"Mindenféle ürüggyel, a kiskutyájuk kispatkányánál is el kell menni segíteni dolgozni, mert xy-nak az ismerőse. Mondanom sem kell csak párom dolgozik, ők elvannak maguknak a barátaikkal, iszogatnak, ameddig ő szenved.."
Ezek szerint a párod nem csak, hogy ugrál az apja kénye-kedve szerint, de még az alkoholista életmódja fenntartásában is tevőlegesen támogatja őt.
Szerintem nem tudsz mást tenni, mint tisztázni vele, hogy te hol és milyen körülmények között, milyen feltételek teljesülése esetén tudsz közös jövőt elképzelni vele, meghallgatod őt, hogy mi az elképzelése ugyanerről, aztán meglátjátok, hogy van-e egyáltalán közös jövőképetek.
Ha 25 évesen a szülőkről való leválás, és a saját határaink meghúzása, a szülőknek nem tetsző döntéseinek felvállalása ilyen szintű kihívás számára, akkor szerintem te nem sokat tehetsz, esetleg egy pszichológus, terápiás munka segíthetne - de csak akkor, ha egyrészt belátná, hogy ez probléma, másrészt meglenne benne a határozott szándék arra, hogy változtasson.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!