Mit szólnátok, ha anyósotok első mondata hozzátok az lenne az esküvő után, hogy "köszöntelek a családban"?

Elso gondolatom az volt, hogy egyaltalan nem orulnek! Kosz, de nem kell a musor...! A szinjatek. A jatszmak. ;-)

Arrol nem is beszelve, hogy amint elhangzott az ominozus "igen", anyospajti abban a szent pillanatban esett ki a szuk csaladbol, gyengebbek kedveert: NEM TARTOZIK BELE. Ennyi! ;-)

Nekem gyerekkorom óta fóbiám ez a "gyerekem lesz" a gyerekem párja is. Emlékszem, mikor tanultam angolul, akkor azt hittem, ez ilyen amerikás baromság, mint a gyerekek szájon csókolása, de nem, magyarban is ott van.

A gyerekeim házasok. Oké.

Mikor fiatal az ember és főleg szerelmes még nagyon megható tud lenni egy ilyen gesztus, aztán sok sok sok évvel később már egészen más a hangzása ahogy visszacseng.

Legnagyobb jótétemény az anyóstól és minden rokontól, ha békénhagyják az ifjú párt.

""köszöntelek a családban"? ... Valahogy azt gondoltam, majd boldogságot kíván nekünk."

és miből következtetsz arra, hogy nem kíván???

egyáltalán mi a rossz abban, ha valaki valakit köszönt?

amúgy jól vagy?!

Nekem sajnos már nem élt az apósom az esküvőnkkor és eddig a pillanatig nem hallottam róla, hogy ez szokás lenne. A sógornőm mondta nekem ezt a mondatot (egyébként ő mondott köszöntőt is az édesapja helyett) és el is sírtam magam, annyira meghatódtam. Szinte most is hallom a fülemben, ahogy mondja. Nagyon jó érzés volt.

Valamiért a te kérdésedből az sugárzik, hogy te nem örültél ennek. Mi az oka? Elmondanád részletesebben?