Jó anyósod van?

Szörnyű anyósom van. Pénzéhes, irigy, rosszindulatú, koszos. Szerencsére az ország másik végén lakik, így évente 1x találkozunk kb fél órára. Ennyi időt szán ránk, utána konkrétan elzavar bennünket.

Igen. Szerencsés vagyok, mert nagyon kedves és jófej, apóssal együtt. Nem szólnak bele az életünkbe, elfogadják, ha mi máshogy látjuk a dolgokat. Szívesen megyünk hozzájuk, lesik minden kívánságunkat, cserébe persze ők is bármikor számíthatnak ránk, ha szükségük van valamire. Jókat lehet velük beszélgetni is, szoktunk közös programokat szervezni és mindig szívesen látjuk őket vendégül.

Anyósnak jó, nem pofázik bele semmibe. Olyan szar anya és nagymama, hogy nem tartjuk vele a kapcsolatot.

Már akkor is lenézett anélkül, hogy egyetlen mondatot is váltottunk volna, mikor még közöm nem volt a fiához (egy helyen dolgoztunk). Aztán szerintem megpróbált megkedvelni vagy a fene tudja, de nyitott, eleinte úgy tűnt, jóban is lehetünk, de aztán minden szarnak elhordott a hátam mögött, feltúrta az egész lakásunkat, merthogy én nem tartok rendet, de persze ő csak segíteni akar. Aztán a nyakunkra költözött, mert kidobta az aktuális kanja, engem pedig szó szerint levegőnek nézett, na akkor betelt a pohár, eljöttem és közöltem, hogy vagy költözünk együtt vagy ő megy, vagy ennek a kapcsolatnak itt vége. Kapott egy hónapot a fiától, érdekes módon mikor érezte, hogy szorul a hurok, az utolsó napokban hirtelen kiderült egy halálos betegség. Na innentől nézek elképzelhetetlen undorral és megvetéssel erre a rohadék szarkeverő vén szukára, mégis milyen ember az, aki képes ilyet hazudni a gyerekének??? Aztán nagy sértődötten elhúzott, hetekig nem jelentkezett, persze a betegségből már “meggyógyult” pár héttel később. Én nem beszéltem vele azóta, nem is óhajtok. Nyilván nem tilthatom el tőle a majdani közös gyerekünket, de soha de soha többet nem akarok vele egy-egy pár órás eseménynél több időt együtt tölteni vele.

Igen, nekem nagyon kedves, jófej, segítőkész anyósom van, szeretem nagyon, ő is engem.

Eleinte rettenetes volt, de aztán viszonylag megszeretett, de voltak akkor is játszmái, hatalmas hülyeségei.

Az enyém az "őszinte" típusba tartozik. Értsd, ontja magából a "jó" tanácsokat kéretlenül. Ha nem követed őket, elmond mindennek, neki küldött üzeneteket fotózza és továbbküldi barátnőknek, te családodnak is hogy kielemezzék (részéről rosszindulatúan). Első perctől utál, mert elvettem a kisfiát. Borzasztó nehéz vele, pedig távol élünk, de még telefonon is mérgezi a férjemet, aki szerencsére ellenáll neki. Nem tudom, mikor van az a pont, hogy meg kéne szakítani a kapcsolatot, de ő nagyon megérdemelné már, és szerintem mi is, a nyugalmat. Ja, nincs párja huszonvalahány éve, ezért a fia és a kutyái a mindene. Boldogtalan élete van, folyton panaszkodik mindenre, mégis megsértődik, hogy nem követjük minden utasítását a saját életünkre nézve... :O

29: Férjem szövege, hogy akkor jó az anyós, ha porhANYÓS, állítólag nem gondolja komolyan. Fordítva nem szoktam elsütni ilyen vicceket, próbál jó anyós lenni az ő anyja, nem szívesen bántanám meg ilyennel.