Összeköltöztem a barátommal,és munkakeresésben vagyok. Mivel egyenlőre nem találtam kedvemre valót,itthon vagyok. Anyós azzal cseszeget,hogy miért nem csinálok konyhakertet. (szomszédunk). Mit mondjak neki,hogy ne bántsam meg,de leálljon?

Nem kell neki semmit sem mondani mondd azt hogy te nem akarsz és kész ennyire egyszerű.

Amúgy soha nem költöznénk anyós mellé mert abból még jó nem származott,laktam 1-2 hétig náluk míg lakást találtam annyi elég is volt.

Itt a remek alkalom, hogy elkezdj kerteszkedni!

Egyreszt sporlhatsz, masreszt pedig soha mashol nem jutsz hozza ennyira friss zoldseg - gyumolcshoz.

Ne tamadasnak fogd fel, hanem lehetosegnek: tanulhatsz, sporolhatsz, egeszseges, finom eteleket ehetsz.

Légy résen!

😁

Anyós jelölt rá fogja venni a fiát, hogy csináljon konyhakerti ágyásokat, és majd ő fog átjárni hozzátok locsolni, kapálni, répát egyelni!

Csak várd ki a végét.

Szem előtt vagytok. Mást sem csinál, csak szemmel tart, hogy mit csináltok, hogy vezeted a háztartást, mit főzöl az egy szem fiának, elég fehér-e a napra kiterített ágynemű, felsöpröd-e mindennap az udvart, ház előtt a járdát.

De inkább felsöpri ő, mielőtt te sorra vetted volna, aztán a fejedhez vágja, hogy ha ő nincs, skkor meg se csinálod.

Vannak fiús anyák, akik ösztönösen meg akarják őrizni az rlső helyet s fiuk életében.

Nem vitatkoztam sokat. Mondtam, hogy rendezzék ezt az anyjávsl, mert én nem vagyok hajlandó eltűrni, hogy állandó megfigyelés, kontroll alatt legyek, arra sem, hogy meddő vitát folytassak. Az ő feladata, hogy megoldja, hogy szálljon ki az életünkből.

Hát én erre nem áldoztam sok időt . Fél év elteltével csomagoltam, elköszöntem, blokkolás, törlés. Egy életem van. Ennyi.

Majd megdöglöttem, mert szerettem. Ha azt mondja, jó, eladom, másik városba, vagy csak messzebb költözünk, akkor ment volna. De nem volt hajlandó.

Hát akkor nem. Persze ehhez az is kell, hogy a méltóságom mindig felülírta a legerősebb szeretetemet is. Ebből nem engedek.