Engedjünk a kérésnek?

Én sem engedném. Nekünk októberben lesz és az elején kikötöttük a szülőknek, hogy 40 fő a max. Egyszer merült fel, hogy "nem akarjátok meghívni XY-t még udvariasságból? " - hát nem,mert akkor ha meghívjuk XY-t, akkor az automatikusan magában foglal még 10 másik embert, és az bőven a mentális és anyagi határainkon túl van. Nem is tartjuk a kapcsolatot, bármelyik barátnőmnek nagyobb létjogosultsága van az esküvőn lenni, mint ilyen "felszínes" rokonoknak. A vér nem kötelez.

Ez a ti napotok, rólatok szól, a ti kontótokra megy. Hadd ti döntsétek már el, hogy hány ember szórakoztatását fizetitek, azért ez nem két forint (ha nem egy szertartás - ebéd kombóról van szó, hanem még buli is van).

Egyik legjobb barátnőm lagzijakor volt a szülinapom, eszembe nem jutott, hogy körülöttem ugráljon bárki is. Bármilyen felköszöntés ráér pár nappal később (főleg ha eddig tojtak ezekre az eseményekre).

Ne hagyjátok magatokat! Sok boldogságot!

Nekünk azt mondták, hogy beleadnak pénzt és aztán beszéljük meg azt a 20-30 embert, akit elsőre gondoltak meghívni, a templomi esküvőt megszervezik a papjukkal (120 kilométerre az önkormányzati esküvő és a lagzi helyszinétől...- nem baj, majd 2 nap lesz a kettő), a ruha próbám mikor lesz, alig várja a a hercegnős abcsoncsos ruhákat. Ugye lesz ilyen kaja a menüben, mert anyós testvérének a lánya azt szereti. Ja és a zenekar, tudnak egy jót, amelyik szépen játszik mulatóst.

Megköszöntük és lemondtunk a felajánlott pénzről, majd saját költségén csináltuk az egészet. Olyan lett, ahogy mi akartuk és cseppet sem bánom, hogy nem hagyományos volt.

#33, igen,a ruha! Én már utaltam rá, hogy nem leszek talpig fehérben,mert nem szeretem ezt a színt,meg valahogy nem látom magam egy ilyen klasszikus menyasszonyi ruhában. Családban próbálnak "megtéríteni" nagy erőkkel,de tartom magam + a párom is maximálisan kiáll az elképzeléseinkért.

#31 voltam.