Szerintetek okkal vagyok ideges?

Szép kis család,menekülj onnan.Ha még a barátnőd anyóssal értett egyet,akkor ő sem a legeslegokosabb emberke a világon. Én ebben a szituban,ha én lettem volna a barátnőd,téged védtelek volna egyértelműen.

Mondjuk a szakítást azt ne kapkodd el mégsem, én is januárban szakítottam a pasimmal, mert olyan lekezelőséget éreztem a hangjában, mondatában, szóhasználatában, amikor hozzámszólt, aztán írtam neki hosszú napok töprengése után,ő egyetértett, aztán februárban írtam neki, hogy tévedtem, szeretnék vele újra együttlenni, és most várom a pozitív visszajelzést.

Szóval,ha pl nem történt megcsalás, fizikai agresszió, meg ilyen egyéb rossz dolgok, és amúgy jó ember a párod, akkor lehet,nem érdemes szakítani. Ha amúgy alapból elvileg olyan,mintha az,hogy szeretitek egymást kölcsönös (tény(?)) lenne. Ha előtte úgy tűnt,mielőtt ez történt.

Szóval,ha nincsenek ilyen dolgok,hogy megcsalás,satöbbi,(és szereted őt) akkor érdemes szív alapján dönteni. Ész alapján csak akkor,ha valaki már eljátszotta a bizalmadat. (Akkor sem feltétlenül kell a szakítás mellett dönteni, láttam már olyat, hogy a egyik megcsalta a másikat, bevallotta, egy időre szétmentek, de aztán mégis összeházasodtak, szóval ha valaki úgy gondolja,meg érzi,hogy nagyon szerelmes,akkor még ezt is meg lehet bocsájtani;ha valakinek ez tűnik a megfelelő döntésnek.)

Szóval,ha úgy érzed,meg tudod ezt beszélni a barátnőddel,akkor beszéld meg vele, tisztázzátok le.

*Ja és ez

"mert olyan lekezelőséget éreztem a hangjában, mondatában"

egyetlen egyszer fordult elő,ettől eltekintve mindig kedvesen,tisztelettel szólt hozzám.

*Ja es még1:

ha nem lett volna anyós / nem állt volna közétek, működőképes lett volna ez a kapcsolat?

Cipőt azt megtartja?

Olyan lehet,hogy csak kihasznált,amíg megkapta a cipőt,utána már mikor nyeregben érezte magát, te már nem is érdekelted?

*"Első ilyen eset volt?"

Itt arra gondolok,hogy először volt veled ilyen a párod,vagy voltak már hasonlók máskor is?