Ilyen esetben ti oda költöznétek a párotokhoz aki a szüleivel lakik?

"Illetve párom korábbi traumája és munkanélkülisége miatt nem tudnánk mást megfizetni."

Ne haragudj, 14-es, de leírásod alapján te meg a párod sem vagytok százasak mentálisan, nyilván jó nektek a szülökkkel lakni, mert úgyse tudnátok önállóan. De a kérdező nem írta, hogy mentális problémás meg traumatizált lenne, mint ti.

Én nem tudnék egész életemben más szüleivel lakni, az enyémekkel sem. Azt tudnod kell, hogy mint írták, más találkozni valakivel és más együtt élni.

Mi laktunk anyósoméknál 8 hónapot, míg kész lett a házunk. Amúgy tényleg szeretjük egymást, nagyon jó a viszony, sosem cseszegettek, nem szólnak bele a dolgainkba, de azért együttélve a végén már érezhető volt a feszültség.

Most mondok egy példát, ök pl. tisztaságmániásak kicsit. Mi meg, bár szeretjük a tisztaságot, azért nem vagyunk kényszeresek. Na most, apósom még azon is felidegesítette magát, ha egy levél ott maradt a komódon, mert mindennek precíz helye volt, soha semmi nem lehetett máshol. Anyósom folyton utánunk takarított, pedig tekintettel rájuk mindent fényesre suvickoltunk mindig takarításnál, de neki sosem volt jó, megjegyzem, sose volt egy szava emiatt, nem szólt be, hogy ne bántson meg minket, de ismertük, láttuk, hogy nem tetszik neki. És ez csak egy a sok közül.

Na, azért egy egész életet így leélni azért necces, érted, nyilván mindenki visszafogta magát, mert tudta, hogy csak ideiglenes a helyzet. De ha nem az lett volna?

Nem lennék együtt olyan emberrel, aki ennyire félelmetesen életképtelen, mint a párod.

Albérletbe nem akar menni, mert akkor önállósodnia kellene, az pedig külön szép, hogy a szülőkkel takarózik :D

Ha odaköltözöl, akkor 99% rád maraf majf a beteg szülők gondozása, hisz "te vagy a nő".

#32 "De a kérdező nem írta, hogy mentális problémás meg traumatizált lenne, mint ti."

Egy alkoholista szülő mellett felnőni -aki azon belül is az agresszív kategória-, mégis hogy ne lenne traumatizált a kérdező?

36, az én apám alkoholista volt (igaz, kisiskolás koromban lelépett), anyám meg egy idegbeteg, kontrollmániás, bántalmazó szülő, akitől menekültem 19 évesen.

Mégsem mondom azt, most 30 évesen, hogy traumatizált vagyok, és van egy normális, önálló életem saját családdal, önálló lakhatással, nem keresem a kifogásokat, hogy nem tudok elköltözni, mert lelki problémáim vannak.

"tudom ez lenne a legjobb megoldás de annyi pénzt elvinne"

Menekülni akarsz otthonról. De nem oda jutnál, ahová szeretnél.

A párodnak jó otthon, és nem akarja kifejezetten azt, hogy csak ti ketten legyetek.

Te szeretnél csak vele ketten lakni/élni, ő nem.

Nem pénzkérdés.

Akik szeretik egymást, azoknak 1 szoba is elég (egy ideig).