Más se jön ki jól a párja családjával?

Anno egyik rokonom is csak 3 év után békélt meg a vejkó-jelölttel, előtte mindenért nyírta a háta mögött.

Egyébként meg szarni rá, nem a rokonokat kell feleseggül venned, nemde? Legalábbis szerencsére itthon nem, de mediterrán-spanyol, olasz, görög, stb.- meg arab térségben pláne nem a menyasszonyodat veszed el, hanem a pereputtyát, annyira a valagában vannak. Ha meg barátnő nem tud kibújni a seggükből, akkor kuka, mert minden második házassággal kapcsolatos kérdés arra lyukad ki, hogy mit csináljak, ha a feleségem/férjem nem tud leválni a családjáról... Mit, bakker, azt, hogy ha azt látod, hogy te még nem, hogy 1, de 2-3 év után is, ha benne vagy a fasorban, akkor összecsomagolsz neki szépen és kirakod a szarjait becsomagolt formában az ajtó elé... Ha már ebből volt vita, én nagyon meggondolnám, hogy egy jó qrás ér-e ennyit, hogy te mindig másodhegedűs legyél még a legjobb esetben.

Emiatt veszekedtünk is már a párommal, mert nem akartam menni egy családi rendezvényre.

Hiába hisztizik a nőd, meg kell mondani, hogy nem mész és pont.

Én sem jártam exemék családjához - és NEM VÉLETLEN ex -, mert hülyét kaptam tőlük.

Nekik volt diplomájuk, de anyja egy ostoba nő volt, ráadásul jó okoskodó, apja megalkuvó, az öccse pedig egy bunkó (de tényleg egy paraszt).

Ott is ment exem részéről a vita, jaj, miért nem megyek, elutasító vagyok, meg a franc.

Hogyne, én vagyok az elutasító - inkább szakítottam vele.

Én is így vagyok!

Csak engem első perctől ellenségként kezeltek! Nem is volt esélyem egy árva perc sem, hogy majd jóban legyünk, mert ők ezt elvetették! Pedig annyit próbálkoztam én is, teljesen feleslegesen! Igazából tudtam, éreztem, de hááátha tudod majd mégis megtudom változtatni a véleményüket. Csak akkor nem tudtam a miérteket.

Annál jobban döngöltek a földbe, ahogy én kedves voltam és mindent lenyeltem szó nélkül, nehogy még jobban ellenem legyenek! A testvére meg egyszer csak egy nap elkezdett csenddel verni engem ami évek óta tart, de már a testvérét (férjemet) is és anyuka ezt támogatja. Igazából mindegyik természetesnek kezeli ezt a dolgot, hiszen anyuka tette ilyenné! A huga a kisisten náluk és az van amit az mond. Azt csinál amit akar és ki van a hátsója nyalva. Nagy bánatukra közben összeházasodtunk. Azóta nem szól hozzám a tesó, amikor megtudta el lettem jegyezve. Szegényke, nagyon sziven ütötte...

Jó sok év telt el az első perctől, mire összeállt a kép, hogy egy mérgező családdal van dolgom. Megerősítettem magam velük szemben, már ismerem a dinamikájukat, tudom mit miért mondanak vagy tesznek. Átlátok a színjátszásukon. Már nem várok tőlük semmilyen pozitív emberi érzelmet, nem akarok semmit. Nem érdekel hogy nem szeretnek. Minden szép érzésemet kiölték, olyan szinten, hogy ha halálos beteg lenne akármelyik sem éreznék semmi sajnálatot.

Gondolhatod, hogy én sem ezt akartam, de ők ezt akarták. Azt hittem én is majd, lehetünk barátnők akár a hugával, nyáron kerti parti stb a családdal! Persze, csak ezt én gondoltam, nem ők. Hát akkor utálkozzunk, szarjunk egymás fejire, ha az jobb. Oké. De azért megadom a tartozást, ha valami folytán találkozni kell.