Más se jön ki jól a párja családjával?

Nálunk is ez van.

Apósomnál a beszélgetés abból áll, hogy mondja a magáét (jellemzően valami hatalmas böszmeséget), mást nem hagy szóhoz jutni és elmondja, hogy aki ezt nem így gondolja az ostoba.

Anyósom meg egy rendkívül egyszerű, szolgalelkű nő, akinel abból áll az élete, hogy a férjét körbeugrálja. Véleménye semmiről sincs. Úgyhogy max arról lehet vele beszélni, hogy mit főzött tegnap és mit fog főzni holnap.

Ez így megy 15 éve és nyílván változni se fog.

És amúgy akármennyire is jó a kapcsolatunk, emiatt néha elgondolkodom, hogy jól döntöttem-e.

Én már nem is járom a férjem családjához, csak ha a gyerekek már nagyon menni akarnak.

Állandóan megy a kiabálás a csúnya beszéd és tuti, hogy valamivel be is találnak...

Igen, más se!

Én elviselem, mert tisztelem, hogy a férjem szülei és nekik köszönhetem ŐT.

Nálunk is az a szitu, hogy én sem szeretek menni apósékhoz, mert egy értelmes témáról sem lehet ott senkivel beszélgetni és nem csak kellemetlenül fájdalmasan egyedül érzem magam, de unatkozok is és időpocsékolás, ha meg én mondok valamit, akkor az szerintük nem úgy van, én nem jól látom, hlyeség stb stb és vitatkozni meg nincs kedvem, ezért aztán inkább hallgatok, bólogatok vagy felszínesen kommunikálok, mosogatok, segítek nekik, mert elvárják, de persze az sem jó úgy, ahogy én csinálom stb én meg nézem az órát, várom a hazaindulást és ezerszer megfogadom magamban, hogy többet nem megyek, de az unokájuk meg a békesség miatt mégis csak kell.

Amúgy én mindezek ellenére tényleg nem utálom őket, mert elfogadtam, hogy ők ilyen egyszerűek, csak nagyon különbözünk és ezen semmi sem tudott változtatni, akármi jót csináltam, az nem számít, nem számítok.

Sose kérdezik meg pl. azt, hogy hogy vagyok.

Após azért sem szeret engem, mert én nem iszom alkoholt, és azért is sértve érzi magát, meg totál hlyének néz, holott ő az, aki ezredszerre is tukmálja a pálinkáját, mert az első néhány alkalommal sem sikerült neki felfognia, hogy nem....

Egyszerűen nem passzolunk intellektuálisan, meg az én lelkivilágom teljesen más.

Náluk csak a munka van, a pletyózás megy, meg az ér valamit, aki sikeres és/vagy gazdag diplomás. Holott apósnak még érettségije sincs.

De mégis mindent jobban is tud mindenkinél és aki mást mond, az hlye, a művészet semmirekellőség és aki nem dolgozik napi 16 órát, az mind naplopó.

Szóval nekem is furák, de mivel nem velük élek, így kibírom és mivel szerencsére ritkán kell velük találkoznom és azt is ők erőltetik, hát túlélem. De nagyon sajnálom, hogy nem vagyunk egy hullámhosszon, és már nem pedálozok érte, mert felesleges.

Olvasatom szerint ti még nem vagytok házasok és talán közös gyerek sincs, így én úgy vélem, hogy a te helyzeted jobb, mert Neked nem kötelező megjelenned a családi összejöveteleken.

Én a helyedben nem mennék, te még megteheted!!!

Én sem szeretem a férjem családját, de a férjem se, pedig a saját rokonai. Az anyja mindig a sz_rt kavarja, mindig áll a bál, mindig drámázik, mindig épp fortyogva gyűlöl valakit. Az apja egy papucs, ha ott van az anyja, akkor mindenben igazat ad neki, ha nincs, úgy beszél róla, ahogy más a legvéresebb ellenségéről. A húga is állandóan kavar, nagyon okosnak hiszi magát és mindig neki kell, hogy igaza legyen, bár középiskolából.ment szülni, azóta van 3 gyereke, de végzettsége, munkája semmi, viszont a férje pénzes, ezért nagyon nagy asszonynak hiszi magát. A bátyja meg alkoholista, otthon is lakik még, elmegy dolgozni, aztán hazamegy, aztán iszik, míg ki nem dől és alszik. Vele még sokat nem is találkoztam, hiába vagyunk együtt 9 éve a férjemmel. Amúgy a bátyja kivételével mindig az az érzésem náluk, hogy úgy hallgatják, amit mondunk (férjem, gyerek, én), hogy azt várják, mondjuk valamit, amin vagy csámcsoghatnak, vagy jócskán átköltve szerteszét pletykálják. Erre volt is már példa bőven, úgyhogy csak ritkán találkozunk és nagyon kimértek vagyunk velük.

Amúgy az én családom se egyszerű, a szüleimmel jóban van a férjem, de a testvéremmel meg neki a családjával nem is találkozunk évek óta, mert egyikünk se bírja őket elviselni.

Szerencsére köztünk nincs ebből vita, ugyanúgy látjuk őket.

"Valami oka csak van ha nem nyitnak feléd"

Szerintem nem kell ahhoz különösebb ok, egyszerűen nem találkoznak az elképzeléseik, nem őt képzelik el a lányuk mellé, nem is akarják megismerni és azt remélik, hogy úgysem lesz semmi a kapcsolatból hosszú távon.

Elviselik, aztán kész!

Szomorú, de valszeg ez van!

Mert ha nem így lenne, akkor nem így bánnának vele.

5.

Valami agyalap töröltette amit írtam.

Azért céloztam az iskolázottságra, mert ha ekkora suttyók a szülők, a srác meg mérnök, akkor kicsi az esély, hogy pl. orvos a barátnő.

Tehát ez egy intellektuálisan nem passzoló pár, ebből adódik, hogy a pereputty is ilyen elutasító az értelmes mérnök sráccal.