Hogyan állítsam le a főnökösködő anyósomat?
A férjem egyke. Anyósom úgy kezeli, mint egy óvodást és amióta bekerültem a családba engem is próbál úgy kezelni. Ő mindent tud, mindent is megtapasztalt már az életben,mi pedig hülyék vagyunk, de semmi baj, majd ő elvezetget bennünket az élet ösvényein. Ezen az elven él anyósom.
Amíg dolgozott napi többször hívott telefonon vagy írt messengeren, érdeklődött, hogy miújság. Mindig minden lépésünkről tudni akar.
Mióta nyugdíjas minden nap jön hozzánk "segíteni" az unokák körül. Erre senki nem kérte meg!
Sőt, mindig mondom neki, hogy menjen haza, biztos van otthon mit csinálni. De ő nem tágít! Próbálja nekem bemagyarázni, hogy szükségem van a segítségére, mert nem fogok bírni egyedül a 2 gyerekkel. Vagy, ha azt tudom is csinálni, akkor majd ő főz, takarít.
Mindig nyomatékosan megkérem, hogy ne takarítson, majd én megcsinálom.
De nem akarja megérteni! Önállóan intézkedik, meg se kérdez, már rakja is be a mosógépbe a szennyest. Indítja a mosogatógépet. Pakolaszik a ruhás szekrényemben és mindenhol.
Ez számomra roppant idegesítő. Nem szeretem, hogy a bugyijaimat hajtogatja. Nem szeretem, hogy összemossa a fehér ruhát a pirossal. De a legjobban azt utálom, hogy rendszeresen kioktat mindenért.
Pl.: jön a GLS futár, hozza a csomagot. Anyósom egyből ott sertepertél a doboz körül, hogy mit hozott a futár. Volt, hogy fel is bontotta a csomagot, csak hogy "segítsen". Aztán beszól, hogy ezt minek rendeltem és miért nem másik fajtát rendeltem, stb.
Vagy amikor jön a védőnő a kisbabámhoz, akkor is ott nyüzsög és ő társalog a védőnővel, mintha ő lenne a gyerek anyja.
Egyszerűen nem lehet tőle szabadulni! Hiába kérem meg, hogy ne jöjjön, boldogulok nélküle, ő akkor is jön. Ha pedig nem jön, akkor hívogat vagy írogat, mondjuk az a legkevesebb, mert max nem veszem fel a telefont. De ha személyesen megjelenik, azzal nem tudok mit kezdeni. Egyszer úgy felbosszantott a kioktatásával, hogy ordítottam vele, hogy menjen haza és otthon dirigáljon. Az én házamban ne ossza az észt. De még akkor sem ment haza. Elsírta magát, hogy ő csak jót akar nekem. Érzelmileg próbál zsarolni engem is meg a férjemet is.
El akarok innen költözni másik városba, oda már tuti nem jönne napi szinten. De erről is próbálja lebeszélni a férjemet. Érzelmileg zsarolja, hogy akkor mi lesz velük, egyedül maradnak, stb. és különben is a gyerekeknek itt nagyon jó, ahol most vagyunk, nem tenne jót nekik egy ekkora változás, stb...
Mit lehet kezdeni egy ilyen anyóssal, de komolyan? Úgy érzem megfojt...
Magaddal kell kezdeni.
Nem beengedni, kulcsot visszavenni és kőkemény nemeket kiosztani.
De komolyan.
Nem kell beengedni. Érdekes hogy idáig fajult a helyzet, nem kellett volna engedd, de megértem mert én is ilyen vagyok (pedig én férfi vagyok). De ez már több a soknál, ha férjed nem képes vele beszélni, akkor te nyugodz szívvel elküldheted melegebb éghajlatra, ha nem ért a szép szóból.
Azért a mosást engedély nélkül odarakni, az már tényleg durva, jó hogy nem akar gyertyát is tartani.
De szerintem ne költözz el. Nem nyerhet ő.
A férjed nem partner a leállításában?
Minden, amit írnak: kulcs elvétele, zárcsere, költözés, jó lehet, de csak ha a férjed is partner. De úgy néz ki nem az, különben nem jutott volna idáig a helyzet.
Mindenesetre ha anyós sír, és azt mondja, hogy jót akar, kérdezd meg tőle, hogy tudja-e, milyen út van jószándékkal kikövezve? (A mondás szerint a pokolra vezető út jó szándékkal van kikövezve.)
Ha a férjed nem partner, akkor a házasságodnak sincs sok értelme, mert HÁRMAN vagytok benne.
Pároddal együtt kell ezt megbeszélni, egyszer odahívjátok és megmondjátok, hogy mostantól nem kell segítség, stb.
Lehetőleg indulatmentesen, de határozottan és úgy, hogy érezze, hol vannak meghúzva a határok.
Aki azért sír, mert rászólsz, azzal nyíltan kell beszélni. Nem kell bunkónak lenned, de befognod sem kéne. Példa:
-Mama, hagyja már békén a szennyest!
-De kislányom, csak segítek, te a babával nem érsz rá!
-Ez nem segítség, mama, nem kértem, fejezze be.
Sírni kezd, hogy jót akar.
-Mama, menjen haza, nyugodjon meg és hagyjon engem a házamban tenni a dolgom. Hívni fogom, ha kell valami. Addig is megoldok mindent.
És tessékeld ki az ajtón.
"amióta bekerültem a családba"
Na ezen a gondolaton kell változtatnod. Te nem KERÜLTÉL BE semmilyen családba, te ALAPíTOTTÁL egy családot a férjeddel. Nem kell alkalmazkodnod anyósodhoz, nem kell teperned, nem kell megfelelned az elvárásainak.
Állj a sarkadra, tedd ki szépen anyóst az otthonodból, mielőtt azt veszed észre, hogy odaköltözött, és neked engedélyt kell kérned tőle, ha menni akarsz valahová, meg majd ad neked zsebpénzt a neki leadott fizetésedből (megtörtént eset).
Most sokan fel fognak hördülni, de én a férjednek belengetném, hogyha nem állítja takarékra az anyját, újévi ajándéknak egy válóperi tárgyalásra szóló idézést fog kapni. Így nem lehet élni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!