Hogyan tudnám az anyósom iránti gyűlöletet csökkenteni magamban?

Olyan emberrel nem lehet semmit sem megbeszélni, akinek ilyen a jelleme. Itt csak drasztikus megoldás jöhet szóba, a végleges kapcsolat megszakítás. A gyereke meg vagy belenyugszik, hogy a párja nem kíváncsi a továbbiakban az anyjára, vagy nem. Az már az ő problémája lesz. De egy anyóssal való mindenáron kapcsolattartásra senkit sem lehet rákényszeríteni ilyen körülmények mellett.

Anyós is vagy rájön, hogy a viselkedése az ami a továbbiakban tűrhetetlen, vagy nem. De inkább nem jönnek rá, mert az túlságosan kényelmetlen lenne. Ehhez kellene megfelelő önkritika, de az ilyeneknek az sosincsen és nem is lesz.

Én megszabadultam lassan 20 éve tőle, és nem is beszélek vele. Nem hiányzik. 11 éve a fia sem beszél vele, már telefonon sem, mert annak sincsen értelme ilyen személyiséggel. Unokája sem érdekli 15 éve, csak hazudozott mindenkinek, hogy itt volt, meg ott volt vele. Közben meg nem is látta. Iszik is. Egy alkoholistával meg aztán végképp nem lehet szót érteni.

Kevés az infó!

Miben és miért akar irányítani?

Nem lehet...esetleg, hogy kevés vagy a fiához?

Anyós és anyós között is van különbség: vannak azok, akiknek igazából semmi bűnük azon kívül, hogy a gyerekük nem vált le róluk, ezért a házastárs a rossz fej, akármit csinál, anyós meg belekontárkodik, megmondja, hangoztatja a véleményét, stb.

Van a másik véglet, amikor nem az a baj, hogy valaki "az anyós", hanem van egy súlyosabb személyisége, esetleg ne adj Isten személyiségzavara, amikor tényleg nem lehet vele beszélni, hiába mondja neki az ember.

És vannak azok az emberek, akik csak a rosszat látják anyósban csak mert más korból jött, más értékrenddel és azonnal mindent a szívükre vesznek, ha anyós mondjuk valamit nem olyan hangsúllyal mond.

Én a sajátommal nagyon jól kijövök, a sógornőm viszont gyűlöli. Pedig nem egy egyszerű eset, nagyon markáns véleménye van, de rosszat sosem akart. Ennyi infóból, ami a kérdésben kikerült, csak annyit tudunk, hogy anyós a "hárpia". De miért az?

Emlékszem az anyósom az esküvőm napján közölte, hogy választhattam volna "valami szebb ruhát ennyi pénzért". A férjem szólt rá, hogy ezt hogy gondolja, de én sosem bocsátottam ezt meg neki. Várhatott volna legalább egy kicsit a véleményével, de neki fontosabb volt, hogy kimondja, amit gondol.

Azóta évente 3x beszélek vele, karácsonykor, amennyit épp megkövetel az ünnep, a születésnapján és amikor a fiam születésnapja van, és ennyi bőven elég. Egy ideig próbálkozott a férjemnél, hogy haragszom-e rá, mikor szültem, bejött látogatni és jópofáskodott kicsit, de én pl azonnal leredukáltam vele mindent. Nekem ilyen ember nem hiányzik az életembe.

Fogalmad sincs milyen élethelyzetek vannak, te nagy megoldó... :D

Nem fogod fel, hogy van akinek hiába szólsz, hiába próbálsz vele beszélni.

Piszok szerencsés vagy, hogy téged egy olyan világ vesz körül, ahol mindenkivel működik ez a megoldás.

Te ostoba...