Hogyan puhíthatnám meg anyósomat?
A párommal 4 éve vagyunk együtt. Az első kb 2 évben próbálkoztam nyitni, kedveskedni a párom szülei felé, após nem barátságos, inkább elkerül, ha lát, de sajnos a fiával sincs erős kötelékük.
Anyós ebben az időszakban kimondottan ellenséges volt, azóta pedig mivel nem próbálkozok, inkább hideg a kapcsolatunk. Kb háromszor voltam bent náluk egy-két órára a párommal összesen, azon kívül gyakran futottunk/futunk össze, mert ha megyünk rokonlátogatásra, akkor külön szoktunk menni, párom elvisz nénikémhez, ő pedig hazamegy, de visszafelé, ahogy már eljött értem is, szeret megállni náluk pár percre, van hogy anyóssal is egyedül hagy. Próbálok vele beszélgetést kezdeményezni, de tőszavakkal és keresztül néző pillantásokkal válaszol csak.
Az utóbbi időszakban több hónapra lebetegedtem, nagyon sokáig fürdésben/takarításban is a páromra számíthattam csak. Ezalatt anyós kérdezgette a fiát, hogy mi van velem (párom szerint az anyja tényleg aggódik értem, de ha így van, miért nincs egy kedves szava sem hozzám?).
2-3 év múlva esedékes lehet már egy baba is, de ha 4 év alatt semmi nem változott, nem hiszem, hogy akkorra fog. Azt meg nem tudom elképzelni, hogy hogyan szeretné majd látni az unokáját, ha rám nem kíváncsi. Nem fogok egy egész hétvégére oda adni egy babát vagy kisgyereket csak azért, mert rám nem kíváncsiak. Viszont a párom meg jó kapcsolatot ápol az édesanyjával (csak épp nem tudnak egymásra hatni).
Köszönöm, ha válaszoltok, és van valami tippetek, ha veletek volt hasonló?
Sehogy. Elszeretted a pici fiát, ez megbocsájthatatlan bűn. Engedd el a kérdést, ezt még az emberiség sem tudta megoldani. Éljetek boldogul, érintkezés velük legyen annyi, amennyit muszáj.
Amikor beteg voltál, nem irántad érdeklődött, hanem azon háborgott, hogy mikor állsz vissza a csatasorba, hogy a pici fiának ne kelljen női munkát végeznie.
Ezen csak az idő változtathat. Nem foglalkoznék vele. Megmérgezi a pároddal való kapcsolatodat, ha ezzel foglalkozol.
Ha túl sokat mantrázod, végül te leszel az összeférhetetlen.
Én mosolyogva, felülről és kívülről nézve tekintenék rá.
Megpróbáltam, ha nem, hát nem.
Neked csak a párod legyen fontos.
En csak a gyerek reszre reagalnek, mert arra tudok.
Nalunk semleges a kapcsolat anyossal, semmi ellentet nincs, de o is tavolsagtarto velem kezdettol fogva, en meg nem erolkodom, leszarom igazabol.
Viszont az unokajat imadja, aki 7 honapos, tenyleg jol is banik vele. Nyilvan meg hetvegere nem hagytuk nala, a ferjem szokta elvinni hozza hetente egyszer par orara (ez nekem csak jo, legalabb van magamra egy csomo idom) illetve o is szokott jonni hozzank neha. Amikor o jon, igazabol babazik, par szokasos mondatot beszelunk, de ennyi. En kozben csinalom a dolgom, o meg a kisfiunkkal van.
Ha majd nagyobb lesz, en attol se zarkozom el, hogy akar tobb napot is nala legyen (persze csak ha szeretne), mert nincs okom egyelore nem megbizni benne. Attol meg, hogy mi nem vagyunk a legjobb baratnok, a gyereket szereti, nekem mas nem szamit.
Nem vagy neki szimpi és kész, ez van. Amíg nem próbálja tönkretenni a kapcsolatotokat, addig ez nem akkora baj.
A gyerek nem kizárólag a tiéd, az apja ugyanolyan szülő, tehát amíg nem felelőtlen, gyerekkel gonoszkodó, téged neki szidó, egymagadban csak azért semmi jogod megtiltani, hogy ott legyen náluk, mert te nem jössz ki jól az anyósoddal. Hazamehetsz egyedül vagy megtanulsz felnőttként 1-2 napot kibírni bájcsevegés nélkül. Nem mindennek körülötted kell forognia, mindent hozzád igazítani, pláne ha családos leszel.
Nem kell vele foglalkozni. Gondolom a párod egyetlen kicsike fiacskája, aki képes volt egy másik nőt választani (miközben csak másfajta kapcsolatot keresett) és ez te vagy.
A gyereked meg úgyse az anyósnak szülöd, hanem magadnak meg a párodnak.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!