Jobban szeretem az anyósomat, mint a saját anyámat. Más is volt már hasonló helyzetben?

Mielőtt megismertem volna a jelenlegi páromat, nagyon magányos voltam. Nem gondoltam bele, hogy anyám mennyire nem szeret engem. Mindig az az ellenpélda lebegett a szemem előtt, hogy vannak alkesz, mocskolódó, gyermekbántalmazó szülők és hogy milyen jó hogy az anyám nem olyan.

Aztán életemben először találkoztam más emberekkel is. Anyósomból árad a nyugalom, a szeretet, a kedvesség.

Mikor náluk voltam, ha lebetegedtem főzött rám, folyton kérdezte mit hozzon nekem a boltból, még teát is főzött nekem...

Ha elvágtam az ujjamat, egyből kereste elő a ragtapaszokat, és még azt is megkérdezte, hogy segítsen-e rátenni a kezemre…

Volt, hogy beugrott valahova, mi a párommal a kocsiban vártuk őt, erre ahogy visszaért, nyomott a kezembe egy tábla csokit. Azt sem tudtam hirtelen mit mondjak neki. Mindig attól félek mikor ilyen kedves velem, hogy ott helyben elbőgöm magam.

Ezzel szemben anyám teljesen más. Egy jó szava nincsen hozzám. Mikor balesetem volt és eltörött a lábam akkor is képes volt engemet szidni amiért figyelmetlen vagyok. Amikor elvágtam az ujjamat, rám mordult hogy csináljak valamit mert összevérzek mindent. Hazaér a munkából egyből kiabál, csapkod, sosem lehet vele beszélgetni. Mindig beleköt valamibe.

Anyósoméknál ettem egyszer egy finom tortát, pedig nem szeretem a tortát, de az valami hihetetlenül finom volt. Látták hogy ízlik nekem, még adtak is belőle. Mondtam is a szüleimnek, hogy olyan tortát szeretnék születésnapomra, erre nagyon le lettem hurrogva hogy az drága, egyek csak ott az anyósoméknál olyat… (6 vagy 7 ezer ft, már nem tudom.)

Nem vagyunk szegények, anyám folyton műkörmöshöz járkál meg teljes kiőrlésű meg ilyen - olyan amolyan egészséges kajákat vesz magának. Rám soha nem gondol.

Anyósék ha mennek étterembe vagy valahova, mindig hoznak nekünk is onnan valamit. Én anyám ha kérem sem, garasoskodik. Nem a kajáról van szó, hanem a gesztusról.

Ha anyámnak küldök képet messengeren, nem reagál rá, bezzeg az anyósom küldi a szívecskéket meg a matricákat. Őt érdekli mi van velem / velünk.

Most beteg vagyok, kiraktam a gyömbért az asztalra, hogy anyám majd megcsinálja nekem, főleg hogy azt sem tudom hogy kell. Beb.szta a hűtőbe, mondván hogy kupi van tőle az asztalon… 3 db gyömbérről van szó…

Abban reménykedem néha, hogy valami betegség elvigyen, de aztán ráeszmélek, hogy anyám miatt ugyan nem fogok megdögleni. A párom meg az anyósomék miatt érdemes léteznem.

Legszívesebben idehozatnám valahogyan az anyósomat, inkább vele élnék együtt, mint az anyámmal. Hiányzik, pedig “csak” 2 éve ismerem…