Szerintetek túlreagálom?

Képes lehet egy 9 éves biztonságosan tartani egy babát, de egy elsőgyerekes friss anyukától nem várható el, hogy ebben vakon bízzon. Ő csak egy gyereket lát, akik köztudomásúlag nem rendelkeznek egy felnőtt ügyességével és óvatosságával. Az első gyerekemet pár hónapig még akkor is agyonféltettem, mikor a babakocsit megdöntöttem, hogy feltoljam a járdaszegélyre, hogy "úristen, nem fog kiesni?!". Még abban sem voltam biztos, hogy én magam elég biztonságosan kezelem.

Mikor a szintén 9 körüli unokahúgom a második babámat emelgette, még akkor is volt, hogy belém állt a félsz, nagyon odafigyeltem, mert néha úgy pakolgatta, hogy ihaj. Mikor néhány hónapos volt csak a kicsi, meg is kértem egyszer-kétszer, hogy inkább csak az ágyon ülve fogja kézbe.

Szóval szerintem az (ellen)érzéseidet ezzel kapcsolatban meg lehet érteni, és nem reagáltad túl (persze minden tud a hangnemen, fogalmazáson állni vagy bukni), az anyósod viszont igen. Nyugodtan meglehet a nagylány a baba emelgetése nélkül, főleg ha egyébként hozzányúlhat, játszhat vele meg minden. Nem kéne ezen kiverni a palávert.

De én nem értem, miért ebben a konfliktusba is te álltál bele, a férjednek nincs szája, hogy határozottan megbeszélje ezt az anyjával? Miért neked kell vele balhézni?

Vagy ha a férjedet nem zavarja annyira a dolog, nem tartja problémànak, hogy a testvére felveszi a gyerekét (gondolom nem tartja annak, ha nem adott ennek jobban hangot), akkor miért nem tudod elfogadni, hogy ő meg megengedi a gyerek felemelését?

Az ő gyereke is, neki is lehetnek döntései vele kapcsolatban, nem csak neked.

7 évvel vagyok idősebb öcsémnél, de a szüleim sosem mondtak nekem ilyet, hogy nem foghatom meg, csak megmutatták hogyan kell, stb.

Néhány év és tud vigyázni is a gyereketekre, ha úgy adódik. Márpedig biztos lesz olyan, hogy jaj, de jó lenne, ha vigyázna rá. Az pedig rajtad múlik, hogy szívesen segít majd neked, vagy elhajt.