Hogy ne érezzek bűntudatot, ha az eszem tudja, hogy nem vagyok hibás mégis a beszolasok miatt magam hibaztatom?

A lányom 4 éves, sni. Több területen le van maradva a fejlődésben. Nemsokára kivizsgaljak autizmus irányába, mert több embernek gyanús lett, hogy az. Leginkább a beszéde van elmaradva. 2 evesen tűnt fel nekünk, hogy nagyon nem olyan mint a többi gyerek. Azonnal felvettük a kapcsolatot a helyi pedagógiai szakszolgalattal es el indultak a fejlesztesek, vizsgálatok.

Tavaly már egyszer beszolt az anyos, hogy nem jól neveljuk es azért ilyen. Nem beszéltünk vele honapokig, en annyira magamra vettem, hogy pszichológushoz kellett forduljak. Ma újra elejtette ezt a mondatot, hogy ha mindig hordtam volna jatszoterre meg zenebolcsibe meg ilyen helyekre akkor nem lenne ilyen. Mert azért lett ilyen mert itt neveltuk a 4 fal között. En tudom, hogy kivittem a jatszora es foglalkoztunk vele. Valóban ringatora meg ilyenekre nem vittem el kiskoraban. Na most elég szarul érzem magam ujra, pedig már épp a feldolgozás útjára leptem. Nyilván elég nehéz feldolgozni önmagában azt, hogy a gyereked mas, hát még ha valaki kelti benned a buntudatot, hogy ha másképp csináltál volna valamit akkor nem lenne beteg :( nem fogom neki magyarázni, hogy ez nem rajtunk múlt, hogy ilyen lett. Csak nem tudom mit tegyek, hogy ne magam hibaztassam, hanem letudjam rázni magamrol ezeket a mondatokat?