Miért gyakori az anyós-meny konfliktus?

Velem akkor volt ilyen, amikor anyuci pici fiával jártam. Addig kedvelt az anyósjelölt, amíg én is cuki kislány voltam, akit ki lehet szolgálni, aztán amikor én már éreztem, hogy nekem ez sok és egyre kevésbé fogadtam a közeledését, akkor már persze nem kedvelt. Én nem tartottam normálisnak, hogy a 21 éves fiának éjszaka óránként megméri a lázát (én is ott aludtam akkor), miközben csak ilyen 38 fokot mértek este 10kor és bevett lázcsillapítót is, vagy hogy mindig kiszedi az ételt és nem kell még a mosogatóba se tennie a tányért, hogy mielőtt elindul otthonról MEGFÉSÜLI A HAJÁT, igen, jól olvastátok, meg addig nem engedi el, amíg meg nem találja a sapkáját, vagy el se engedi otthonról, ha esik az eső, max ha ő viheti be a városba, meg hogy óvszert vesz nekünk, mert látta, hogy elfogyott. Szerinte meg ez teljesen normális, természetes, és én vagyok a szar, amiért nem szedek minden alkalommal 2x a vacsiból, vagy túl sokat vagyunk kettesben a szobában, meg néha veszekszünk.

Mostani anyósommal meg igazából nem vagyunk kifejezetten szimpik egymásnak, de elfogadjuk egymást, bár engem zavar, hogy minden alkalommal olyan témákról beszél, amiket nekem hallgatni is rossz, meg hogy ő nem olyan kis kedves, hanem kiül az arcára, hogy mit érez és hát nem mindig jót velem kapcsolatban. Félek hogy egyszer valami miatt egyikünk árt a másiknak akaratlanul és örökös harc lesz.

Nálunk ez anyósom természetéből adódik: - Mindenbe bele akar szólni, ami nem az ő dolga. - Úgy gondolja, mindent jobban tud mindenkinél. (Nem is lenne baj ez, ha mellette más dolgába ettől függetlenül nem szólna bele.) - Folyton dirigál, és kéretlen tanácsokat osztogat. - Más ember nézőpontját nem képes figyelembe venni. - A saját akaratát iszonyú erőszakos, agresszív módon akarja másokra erőltetni. - Mindent kritizál.

Hozzáteszem, hogy nem csak velem szemben ilyen, hanem a lánya férjével szemben is, és egyáltalán, mindenkivel.

Ez itt oda vezetett, hogy abszolút semmit nem mondok neki sem az életemről, sem a személyes dolgaimról. Így nincs mibe beleszólnia, és nincs mit kritizálnia. A sógorom sem beszélget vele kb. semmiről, ugyanebből az okból.

Úgy is le tudom egyszerűsíteni, hogy az én anyósom nem egy egészséges személyiség, mentálisan nem egészséges.

Egyébként pedig szerintem a legtöbb rossz rokoni kapcsolatnak ez az oka, hogy az emberek egymás életviteléről vitatkoznak, abba szólnak bele.