Miért gyakori az anyós-meny konfliktus?

Mert szereti mindenki a saját egóját túltolni. Az önmagában bizonytalan embernek van arra görcse, hogy mindig neki legyen igaza és övé legyen az utolsó szó. Nálunk pedig a szó igazi értelmében magabiztos és hiteles ember nagyon kevés van. Inkább függőkkel vagyunk körülvéve, esdekelnek mások figyelméért, elismeréséért, képesen kiszállni az autóból egy közlekedési incidens esetén és "igazságot tenni" ahelyett, hogy simán továbbmenne stb.

A nem magabiztos anyós is bizonyítási kényszerben él. Nincs rendben magával, ezért máshol keresi ezt. Pl lenyomja a menyt vőt, ezáltal a saját gyerekét és végsősoron közvetve de önmagát kérdőjelezi meg.

Az olyan "tűzrőlpattant menyecske" aki meg mindenen fanyalog, ami a férje/párja családjának oldaláról jön, az ugyanez, csak pepitában.

Mindegyik tolja a saját egóját, elvből nem képes igazat adni a másiknak és képesek triviális, semmitmondó dolgokon a fingot fűrészelni, ezáltal téve tönkre a maguk és környezetük életét.

Az elsőnek igaza van, de a másik oldalról is, fúrni kell az anyóst, mert az másképp csinál valamit, mint a feleség családja és akkor az csak rossz lehet.

Amúgy alapvetően a nők emocionálisabbak, fontosabbak számukra az apró dolgok, mint a férfiaknak, illetve azért még 2023-ban is az van, hogy a "család lelke" a nő, ő vezeti a háztartást, ő neveli főleg a gyerekeket, ő dönt a legtöbb dologban a közös életet illetően.

És a nők javarésze emiatt mindent magára vesz. Onnan indul ki szerintem maga a konfliktus, hogy egyrészt a nők (mint az egyes is írta), alapból a saját családjukat, hagyományaikat helyezik előtérbe és(!) bizonyos szempontból a tulajdonuknak érzik a férfit.

Értsd, a menyek 90% úgy indít, hogy amit anyós mond/csinál, az rossz, mert nem úgy csinálja, ahogy ő a saját családjában megszokta, és azt akarja, hogy a férje is az ő véleményét kövesse, ne az anyjáét, ami szerinte hülyeség (nyilván nem a pasinak, neki is az a természetes, amiben felnőtt). Az anyósok közül meg sok nem tudja elfogadni, hogy a gyereke felnőtt, nem szorul gondoskodásra, tudja vállalni a tettei következményét, ő csak azt látja, hogy a menye rosszul csinál dolgokat és ezeket akarja a fiára eröltetni, holott annak 20-25 évig az volt a jó, ahogy az anyja csinálta.

És akkor elkezdenek gyűlni az apró sérelmek, egyik oldalról, hogy mert anyád megkérdezte, miért nem főtt vacsorát eszünk, beleugat, beleszól, biztos sz*r menynek tart és utál, másik oldalról meg, hogy mert a feleséged kiakadt azon, hogy küldtem nektek egy lábassal a kedvenc levesedből, hogy meglepjelek, biztos sz*r anyósnal tart és utál. Érted. Mikor két ember évek óta kapcsolatban van, nyilván akaratlanul is kinyilatkoztatja a véleményét, vagy kéretlen tanácsot ad, mindenki, te is meg én is, senki nem tökéletes.

A férfiak meg kevésbé akadnak fenn ezeken a dolgokon, ök azon vesznek össze, hogy kell betonozni, de mival az nem mindennapos dolog, mint a háztartás és gyereknevelés, így nem gyűlik q konfliktus köztük. Ha ugyanennek az anyósnak van lánya is, azzal meg általában azért van jóban, mert a lánya nagyrészt ugyanazt a mintát követi, illetve nem helyezi háttérbe a szüleit az unokák esetén, konfliktust generálva ezzel. De hidd el, ez a lány meg ugyanúgy a saját anyósát utálja.

Én amúgy nagyon szeretem az anyósom, ő is engem, aminek az a titka, hogy elfogadjuk, hogy mindenki másképp csinálja a dolgokat. Ő nem magyaráz nekem, ha meg esetleg valamivel kapcsolatban kifejti a véleményét néha, nem sértődök meg rajta, mivel nem mindennapos a dolog. Másrészt viszont én meg nem csinálok hatalmi harcot a dolgainkból, nem zavar, ha a férjem beszél vele mindennap vagy minden másnap 5 percet, vagy tőle kér tanácsot, és nincs kivételezés, hogy az én szüleim 5-ször annyit unokázhatnak.

Én nem mindig konfliktust látok, inkább feszültséget mondanék. A forrása az lehet, hogy a anya-fia kapocs meggyengül egy nő miatt, aki ugyanolyan fontos akar lenni a férfi számára, mint az anyja. A kiélezett helyzetekben pedig a maguk szerepének megerősítéseként élik meg, ha a férfi egyik vagy másik javára választ oldalt.

A pasik ezt nehezen látják át és szenvednek az ilyen "vagy ő vagy én" vitákban, holott arról van szó, hogy elemi szinten a nők még mindig a férfitól függő helyzetben vannak és fontos tudniuk, kinek a kősziklája akar lenni a pasi, aki közepén szétszakad. Aki veszít, az csalódott lehet és a vétkes nőtársán veri le. Ilyenkor valahogy elfelejtik, hogy a pasi dönt, nem "a Marika vette rá, hogy ezt mondja".

Nem lenne problema ha nem neveltek volna annak idejen a nok ennyi eletkeptelen fiucskat. Onekik minden mindegy, hagyjak elfajulni a tortenteket. Az egyik 20-30-40 eves letere keptelen az anyja seggebol kibujni es anyucinak arany minden szava. A masik a felesege kedveert aldoz be mindent.

En azt mondom mindenki szabalyozza a sajat rokonsagat. Siman lecseszem a szuleimet ha valamin problemaznak. A ferjem is rendezi a csaladtagjait, ha a helyzet ugy kivanja.