Titeket ez idegesítene az anyósotokban? Vagy túlgondolom?
Nincs túl jó kapcsolatom anyósommal de rossz sem annyira, volt már pár vitánk, de mindig sikerült “kibékülni”. Látszólag. Általában mindig bocsánatot kértem bármiért ha úgy akadt, tiszteletből…Igazából nem mondhatom, hogy rossz ember lenne, mert hajdanán még nekem is segített még akkor is ha nem kértem… jószívű meg jóindulatú, de akkor is felidegesít.
Férjem szerint le kell sz.rnom ez van… általában férjem kéri meg, hogy segítsen mondjuk annyiban, hogy ha viszem oviba a lányom, arra a 10 percre ugorjon be a 3 hónapos fiamra vigyázni. Egy utcával arrébb lakik tőlünk.
Persze én ezt nem kértem, de mivel nincs jogsim még, ezért férjem ragaszkodik ahhoz így legyen, de én ebből se kérek.
Az alatt a plusz 5-10 perc alatt amíg itt tartózkodik amikor hazajövök, egyszerűen idegbajt tudnék tőle kapni. Folyamat arról beszél, hogy a másik fia családjával mivan, folyamatosan jár oda segíteni, mert hát barátnők a másik menyével és hogy sógornőmnek mennyit kell takarítani, szegény kitakarít és már 1 óra múlva minden ugyanolyan.. persze mindezt úgy mondja, mintha nekem nem kellene itthon semmit csinálnom…
Persze itt nem segít, de én nem is kérem, sőt ha megkérdezi hogy kell-e, akkor is felsorol 100 dolgot amit amúgy betervezett aznapra, és ha nem kell segítség akkor megy és intézi.
Az oviba a lányom délig van, a gyerekem fogfájós, a ház romokban de kb 5 perc alatt lelécel.
Ne értsetek félre tényleg nem várom, hogy segítsen max annyiban hogy mondjuk itt maradhatna néha 1-2 óràt játszani amíg kitakarítok, ne hétvégén kelljen felváltva a férjemmel..
Tényleg én lennék a bolond, hogy ez idegesít?
Nem a jelenlététől kapok idegbajt, hanem attól amiket magyaráz. Látja, hogy mivan itthon, a gyerekek ordítanak és amíg csinálnám a dolgom, ő addig csak a sógoromékról beszél. Mikor megy, milyenek ott a gyerekek, szegény sógornőm, milyen hajat csináltatott sógornőm, mennyire szegény sógornőm… szegény így-szegény úgy. Ez kb az esetek 90%-a.
Megmondtam férjemnek, hogy mostantól a 3hónaposomat is vinni fogom az oviba, mert én erre nem vagyok kíváncsi…hogy ott mennyit segít, itt meg annyiba se hogy játszon a gyerekkel 2 órát
Ha ennyire idegesít, ne maradj vele kettesben, mondd meg a férjednek, hogy elviszed magaddal a kicsit is, ennyi. Akkor nem kell vele rendszeresen beszélned.
Amúgy leget, hogy azért jár a másik menyéhez, mert látja, hogy te utálod, ő meg nem, gondolom ott jobb szívvel fogadják.
Amúgy nem értem, ha a segítségére van szükséged, miért nem kérdezed meg egyszerűen, hogy nem tudna-e figyelni 1,5 órát a gyerekre, míg kicsit rendet vágsz. Nem itt gyakorin kell kibeszélni, hogy nem segít, hanem nyílt lapokkal játszani, lehet azt gondolja, mivel utálod, nem is szeretnéd, hogy ott legyen.
Holnap kérdezd meg, hogy figyelj Manyika, nagyon el vagyok maradva, nem tudnál figyelni Balázskára 1-2 órát pénteken?
Én több szempontból sem értelek.
Közel laktok az ovihoz. Miért kell anyósnak jönnie,miért nem tudsz 2 gyerekkel elindulni?
Ha szükséged van segítségre, miért nem játszol nyílt lapokkal?
Miért csak elvársz, helyette miért nem kérsz?
Miért nem tudsz őszintén kommunikálni kezdve azzal miért zavar, ha anyósod a sógornődről beszél?
Ne haragudj, de nem itt kellene sopánkodni, meg anyóst burkoltan szídni.. hanem ki kellene nyitni a szád és elmondani mit szeretnél.
Tehát akkor végül is mégis csak az zavar, hogy sógornődnek mennyit segít, és ezt el is mondja.
Ezért idegesít a mesélése.
És akkor te sértettségedben abból a segítségből sem kérsz, aminek amúgy sok értelme nincs is, mert a 3 hónapossal simán elmehetsz az oviba. Ha máskor nem, legalább akkor elvihetnéd sétálni, vagy arra időzítenéd a napi sétát vele. És kész. Kicsit megnyújtod az utat.
Na de mi lenne akkor, ha nem csak egy utcára lakna? Akkor vinned kéne a picit is magaddal, ahogyan több százezer másik anya teszi. Ez miért nem opció?
Az nem működik, hogy ami tetszik, azt elfogadjuk, de ami nem, azt nem. Ha kell a segítsége, akkor el kell őt fogadni olyannak, amilyen.
Írtam, hogy én már az elején mondtam a férjemnek, hogy nem kell, hogy átjöjjön arra a 10 percre, elviszem én a babát is. Aztán ő mondta, hogy ki ne találjam már, hogy hurcolászom a pár hónapos gyereket, majd anyuka eljön…
Másrészt szerintem egyáltalán nem vagyok elutasító, ha eljön… kínálom mindennel, kérdezem hogy van stb, sőt én csak örülök, ha a gyerekkel játszik, mivel már kb lányomat is hanyagolja…
Egyrészt igen zavar, hogy kb mintha hencegne hogy ő mennyit segít sógornőmnek, nekem meg semmit kb. Sógornőm se kéri, ő ajánlja fel neki…de volt már, hogy azt is felhányta nekem mikor lányomat oviba elvitte amikor dolgozni jártam. Oda napokra elmegy segíteni, nekem meg csak ezt felhányja… anyukám beteg, senki nem jön ide, sőt már minden ismerősnek elmondta, hogy kórházban van stb… ennek ellenére még könyörögjek neki..
"Aztán ő mondta, hogy ki ne találjam már, hogy hurcolászom a pár hónapos gyereket"
Sétálni sem viszed tehát? Nem mész vele boltba sem?
Neked a párod mondja meg, hova menj? Nekem mondhatná a férjem, hogy ne menjek, mert majd az anyja idejön, én megmondanám, hogy nem, akkor is én megyek.
Nem tudsz nemet mondani? Vagy a párod ilyen kontroll alatt tart?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!