Anyósommal tegnap beszélgettünk,és ő azt mondta,azért veszekszünk sokat a fiával,mert túl sokat vagyunk együtt. Este 20-tól vagyunk aktívabban együtt, elalvásig.Ez valóban olyan sok lenne?

Azt mondja,hogy ha egészséges párkapcsolatot akarunk,akkor nem kell sülve és főve együtt lenni,mert ők sem voltak folyton együtt. Ha Tv-t is néztek,vagy filmet, szerinte az nem minősíthető közös programnak, mert az csak "bambulás".Meg ne nézegessek senkit sehol, mert amiket kitesznek képeket, a hatalmas nagy boldogságról,az mind csak megjátszott mosoly,és dolog.. Nálunk az a gond,ha együtt is vagyunk, akkor halálosan unatkozom mellette, bármit is csinálunk. És ez szerintem nem azért van mert együtt vagyunk,hanem azért mert úgy tűnik,hogy nem működik köztünk a kapcsolat. De ha az anyós pontosan tudja,és látja ezt,akkor miért nem mondja azt a fiának is,hogy ideje lenne elgondolkozni azon,hogy szakítsunk?Jól sejtem,hogy azért csinálja, hogy a fia ne maradjon egyedül?És azt sem értem,mi az egy párkapcsolaton belül,hogy legyenek olyan napok,amikor egymásra sem nézünk,hanem mindenki a saját hobbijainak él?Nem ettől pár a pár, hogy rengeteg közös dolgot együtt csinálnak? Ha a szobában akarok magam kuksolni,akkor eleve nincs is szükségem senkire..Szóval lehet,hogy hülye vagyok..de nem értem. Akkor kapcsolaton belül a társas magány a jó?