Anyós gyűlölők,hogyan vagytok képesek az anyóst eltűrni?

Nem vagyok se anyós imádó, sem utáló, de tény, hogy örülök, ha kevés alkalommal találkozunk. (Hozzátenném mi hetente 2x általában jövünk-megyünk.)

A párom szerintem sokkal jobban irtózik az anyukájától, mint én. Ezt meg is tudom érteni, hiszen jobban keresztbe tesz, mint sem, hogy segítene neki, eddig csak nehezített mindenen. Ha jön az okoskodás,mit és hogyan kellene általában elmondom mit és hogyan gondolok én és a témát rövidre zárjuk. Soha nem vesztünk össze vagy bántották egymást szavakkal (természetesen tettekkel sem), illetve nem is sértegetelőztünk. Feleslegesnek tartom azt, hogy menjen a dráma, jobb ha nyugodt környezetben töltitek el azt az időt, amikor vele vagytok. Mindenki nyeli a békát kicsit és hidd el, lelkednek is könnyebb, illetve nem is bántasz senkit.

Ha ezt velem csinálnád, be se engednélek a házamba, nyuszika. Halkan jegyzem meg, a férjednek attól még minden joga meglesz odavinni a gyerekeTEKET (mert qrvára nem csak a tiéd ugyebár), mert az apa ugyanolyan jogú szülő.

Amúgy engem is rühell az anyósom, én is őt, tipikusan a passzív-agresszív áskálódó fajta, legalább mondaná a szemembe. Nem teszi, én meg ebből nem kérek, nyilván ő sem belőlem, így maximum évente 1-2 alkalommal találkozunk. Nekem teljesen jó így, a saját fiát meg nem tilthatom el tőle, ahogy az unokáját sem.

Amit te csinálsz, az ellenben hulla gáz és a férjednek, idővel pedig a gyerekednek lesz a legkellemetlenebb.