Mihez kezdenél anyósoddal ebben az esetben?

Nekem nem kérdés, hogy magunkhoz vennünk - kizárt, hogy magamhoz költöztessem a saját apámat is, nemhogy a férjem anyját.

Meglépheti, ha akarja, abban az esetben én költözök el. Nem hiszti, felnőtt ember vagyok, nem gyerek, akinek abban a pillanatban kezelnének, mert ez lenne ismerem őket.

Nem jöhetne ide. Se az unokáira, se ram nem volt soha kívancsi, egy idegent nem fogok engedni, hogy ideköltözzön.

Nálunk a férjem húga magához venné, a ferje pedig ideges lenne, ahogy telne az idő, egyre idegesebb. Valószínűleg el is valnanak.

Anyós velünk él.

A férjem anyja, pont ugyanúgy segítem, mint ahogy elvarom a férjemtől, hogy ő is segitse az én anyámat.

Az enyém beleszolos anyós, de basszus azért nem hagynám az úton.

A konyhába vagy vhol tennék le neki egy matracot.

Ö felnevelte a gyereketnem volt könnyű neki , de nem dobta el. Nem hagyta az utcán!

Akkor mi a kérdés?

Legyenek feltételek szabva mit tehet mit nem.

Ha beleuti az orrát akkor elmehet.

De miaz hogy az utcán hagyjuk? Hajlektalannak családbelit?

Par nappal ezelőtt a tesomek erkeztek éjjel 3 kor mert átutazóban voltak ,es en kértem hogy aludjanak nálunk. Igaz ők jo fejek nagyon.

Ha kell van akiért éjjel is felkelek. Kérdés milyen ember az anyósod?