Kinek milyen a viszonya az anyós-apósával?

#4!

Már te is "hőn szeretett" anyósa lettél valakinek, azért elviselhetlen a tény, hogy nem mindenki látja szívesen a párja szüleit?

Tudod-e, ki a rosszindulatú ? Az, aki a "szülő jogán" akkor is nyomul, ha megkérik szépen, hogy NE TEGYE!

Az, aki képtelen örömet érezni afölött, hogy életképes, ÖNÁLLÓAN is működőképes utóda van, akire már nem más főz, mos, takarít.

Aki képtelen elfogadni, ha a gyereke immár a maga életét akarja élni, a saját jövőjét alakítani, és nem fogadja örömmel, ha a "kedvesmama" és "apuka" éjt nappallá téve az ő mindennapjaiban igyekszik behozni azt, ami az ő saját életéből anno kimaradt.

Tudod, más, ha valakit jószándékúlag tanítanak/támogatnak, ha pedig nincs szükség a segítségre, nem sértődnek meg, ha igyekeznek az utódok távolságot tartani.

És más, ha 2 degenerált féldelíriumos tahóállat kezéből ment ki a hatóság egy (sokadszor) félholtra (szó szerint értsd: 2 hétig élet-halál között) vert 15 évest.

Tündérvirágszál! Dereng már, hogy pár év múlva nem én fogok meglepődni, és veled együttérezni, ha esetleg ajtót mutat a lányod/fiad párja???

Eszmefuttatásodat olvasva az sem akasztana ki, ha esetleg már meg is kaptad a "zsigeri anyósok gyöngye" érdemkeresztet a távoltartási végzéssel" című kitüntetést.

Ha így folytatod, minden esetre tudd: várományosa vagy a díjnak!

Úgy látszik, meg se járta az agyad, hogy bizony vannak azok, akikben már kicsi gyerekként is több önállóság szorult, minthogy felnőve jól viseljék anyósék elfogadást, kompromisszumot, más vélemény el nem ismerő nyomulását?

Nem mindenki tűri ám azokat, akik még abba is belepofáznak, hogy milyen pózban szexeljenek és hogyan kell büfiztetni és pelenkázni a gyereket!

Párom szülei nem jönnek ugyan (a franc tudja, élnek-e még, ha nem az nekik megváltas),

de a legkisebb rosszindulat és lelkiismeretfurdancs nélkül küldeném mindkettőt a rabokéra, ha bekopognának az ajtónkon!

Tudod, van amikor a ráció, a józan belátás, a saját élet fontossága übereli após-anyós közelségének és utasításainak kényszerű tűrését.

Bizony, van, akinek apuanyu nélkül is van jövőképe és elképzelése arról, hogyan valósítsa meg azt! Apuanyu 0-24es jelenléte / távirányítása és utasításai nélkül.

Tudod, mennyire vissza lehet élni azzal, ha egy fedél alatt kell élni azokkal, akiknek meggyőződése, hogy nélkülük még a nap sem kel fel? Ha pro, ha kontra tudod, miről írkálok, ne feledd, hogy nem kell a zsarnoki viselkedést alkalmaznod, ha olyan élethelyzetbe kerülsz, hogy másokat utasíthass, csicskáztathass, helyette és nélküle éld az életüket.

(Mielőtt ok nélkül felkapod a vizet, vedd észre a feltételes módot! HA!!! Megvan???)

Jó, persze, van a mérgező szülő, az az após-anyós, akinek életcélja, hogy tönkretegye a gyermeke és a párja életét, akár a válásba kergetve őket, "hétvégi szülők" gyermekévé tenni az unokákat.

De ahol csak a túlbuzgó jószándék kövezi a pokolba vezető utat, ott azért valakinek megálljt kell parancsolni.

Ez wan! Ha szerinted "rosszindulat" az, ha valaki az ilyen szitukat igyekszik kerülni, akkor elég durva fogalomzavarral éldegélsz.

De ne add fel: soha nem késő, hogy hagyd élni önállóan, aki önállóan élni tud!

Ha erre képtelen vagy, akkor pedig gyanakodhatsz, hogy nem az a hunyó, meg a"rosszindulatú", aki értésedre adja, hogy "Eddig jöjj, és ne tovább...! (Jób 38.11)

Ha felém jársz, és nem váratlanul érkezel, hanem egyeztetett időpontban, kopogj be, szívesen látlak. Kapsz kalácsot is, tanácsot is, csak hazug szót, képmutatást nem.

Aztán eldöntöd, szeretnél-e újra (meg újra) látni.

És én --minden "rosszindulatom" ellenére-- tiszteletben tartom majd a véleményed és a döntésed. Megtapasztalhatod, milyen jó is az, ha élsz és élni hagysz.

Legyen nyugodt (zaklatásmentes, ha értesz!) minden napod, napsugaras jó éjszakád!

Csókol anyád, Boris!

37/f saját család nincs. És mégis???

Após-anyós féle konfliktus tette meg nem történtté a házasságod?

Vagy csak haveri körben sikerült valakinak kiakasztani téged? Valami furcsát, érthetetlent tapasztaltál a környezetedben, vagy miért érdekel pont olyan téma, amit minden problémás fél messze kerül?

Nekem nem jó a kapcsolatom velük.

Apósom egyáltalán nem tud viselkedni, de minimálisan sem senki előtt. Tróger, bunkó, hangos és imád másokat megbántani. Simán azt mondja a pénztárosnak, hogy "hedagadék" és konkrétan élvezi, ha látja, hogy ez szarul esik neki. A faluban, ahol élnek, már szóba se áll vele senki, ő meg nem érti miért. A férjemet is meg engem is kismilliószór alázott meg van csak simán úgy viselkedett valahol, hogy égett a pofánkról a bőr. Nem nagyon tartjuk vele a kapcsolatot.

Az anyósom meg a királynő... csak az jó és csak úgy, ahogy ő kitalálja, lehetőleg azonnal. Folyamatosan hazudozik és egy csomószor bele is keveredik a saját hazugságaiba, de azért csinálja, hogy az adott helyzetben elérje amit akar. A munkahelyi pozíciója miatt azt hiszi, hogy bárki felett hatalma van, neki mindent meg szabad tennie, bármit megengedhet magának.

A férjem egyik öccse a kedvenc gyereke, de kiskoruktól kezdve, iszonyatosan el van kényeztetve, ezért a srác a harminchoz közeledve sem képes önálló életre, mindenben az anyjától függ, aki ezt élvezi. Vele se nagyon tartjuk a kapcsolatot, de őt nehezebb elkerülni, mint az apóst, mert ő ha a fejébe veszi, hogy most azonnal látni akar minket, akkor mindent el fog követni, hogy ez így legyen.

Az én szüleim már nem élnek, de nekem például a testvérem gáz nagyon, én tőlük tartom távol a férjemet.

Minket nagyon összehozott az, hogy a szó szoros értelmében vett család/családi támogatás (akár lelki értelemben véve is) nélkül kell boldogulnunk és egymásra vagyunk mindenben utalva.

A baj, akkor lesz, attól tartunk, ha lesz gyerekünk, mert az anyósnak a gyerek az olyan, mint valami totemállat. Van egy unokája a férjem másik öccsétől, akit amúgy ugyanannyira letojik, mint a férjemet és a kisebbik öccsét gyerekkorában, de a külvilág felé azt kommunikálja, hogy ő a legjobb nagyszülő a földön. Ha együtt vannak képes 80 képet csinálni a gyerekkel közösen amivel szétposztolja a Facebook-ot, de egy fagyit nem venne neki.

11.

4es vagyok. Nem olvastam végig a szívhez szólódat, mert durván félreolvastál valamit... Hol írtam én ilyeneket? Azt írtam, hogy NEM rosszindulatú!

A másik, amiről zárójelben írtam: aki más halálát kívánja, arra nem mondhatom, hogy rosszindulatú? Soroljam miket mondott és tett még ezen kívül, vagy elég ennyi is hozzá?

Sorolok még párat. A saját fiát okolta mindenért, még azért is, mert nem halt meg egy autóbalesetben. (A fia.) Mindenki sátánista volt neki. Kitalált dolgokat, mint hogy anyám alkoholista. Kitalálta, hogy én azt mondtam, hogy a házuk egy putri. Szebb dolgokat is kitalált, nem sorolom. Az exem minden párjával ezt csinálta, kivétel nélkül. Szerinted nem rosszindulatú? Nem, nem adtam rá okot. Engem úgy neveltek, hogy megadjam az idősebbeknek a tiszteletet. Ő is megkapta. Igaz, hogy ezek után még nem tudtam szépen elbúcsúzni, mikor otthagytam az egész famíliát.

De én vagyok a szar, mert szerintem rosszindulatú 😃 okké. Nem rosszindulatú, hanem egy nárcisztikus akasztanivaló genya.

De hogy ebből a pár soromból, amiben annyit írtam, hogy az ex anyósjelölt rosszindulatú, te honnan veszed, hogy nem az, na az rejtély.

A mostani anyósommal,.mint írtam, semmi gond. Ő NEM rosszindulatú, és ezért szeretem. A távolságra mondtuk már neki sokszor, ha kell, segítünk, költözzön közelebb. Nem akar. Az unokái se érdeklik, csak arra a havi 1-1,5 órára, amit össze tudunk hozni. Ez van. Attól még jó a kapcsolatom vele.

"Ha szerinted "rosszindulat" az, ha valaki az ilyen szitukat igyekszik kerülni, akkor elég durva fogalomzavarral éldegélsz."

Ezt hol a píbe írtam, te jó ég 🤣

A többieknek is köszi a lepontozást, nem tudom mit írtam, ami nem tetszik nektek. Válaszoltam a kérdésre, jó a kapcsolatunk. Ennyi.

11! Most már leesett, összekeversz valakivel. Lol, hát nem tudom hol álmodsz össze ilyeneket xD

Tömören: tudom mi a rosszindulat, nem kell kioktatás.

Csókoljon anyád téged, Boris. 😀

Apósomat ritkán látjuk, nem igényli sűrűn az emberek társaságát, telefonon sűrűbben beszélünk, én nagyon csípem. Az, hogy nem egy tipikus após-nagypapa, az egy dolog. Kölcsönösen tiszteljük és szeretjük egymást.

Anyós már más tészta. Amíg nem tudja, hogy hány unokája van (a mi lányunk marad ki a létszámból mindig), és csak a dollár jeleket látja maga előtt (természetesen a másik pénze az érdekes neki), addig nem is fogom többe nézni, mint most. Szerencsére elég ritkán jelenik meg, mondjuk addig van nyugi. Amint jön, vagy telefonál a férjemnek, itthon feszültség van. Irigy, önző, beképzelt, okoskodó (amúgy full sötét), és mellette még egy ócska .... is.

Addig jó, míg nem látjuk. Szerencsére a lányunk sem hiányolja.