Hogyan értessem meg anyósommal, hogy a nyári szünet alatt ne tanuljon a gyerekemmel?

Oké, és mi erre válaszoltunk; sehogy, el kell engedni.

Ha megkérted szépen, észérvekkel, őt meg nem érdekli és köti az ember a karóhoz, hogy márpedig tanulni fog a gyerekkel, akkor nem fogod tudni megkérni sértődés nélkül, mit nem értesz ezen magadtól?

Az egyetlen megoldás, amivel rá tudod venni, ha megmondod, hogy akkor köszi, nem kell a gyerekre felügyelni, ha nem tartjátok be a kéréseinket, de ezt sem akarod. Akkor ez van, el kell fogadni, hogy tanul a gyerek nyáron.

"hogyan lehetne ezt olyan módon véghez vinni, hogy ne legyen sértődés belőle."

Sehogy.

Mik az alternatívák?

Ti dolgoztok, ez világos.

De az iskolákban van napközi, ill. táborokba is mehet a gyerek (bár ezt nem mindenki tudja megfizetni).

Én a gyereket kérdezném meg: mit szeretne?

Ha a nagymamához menne akkor is, ha tanulni kell, akkor menjen. Ha annyira nem tetszik neki a tanulás, hogy inkább menne napközibe, akkor menjen oda.

Ha meg tudunk fizetni táborokat, és van kedve ahhoz a gyereknek, akkor menjen oda.

Ezeket a megoldásokat kombinálni is lehet, ill. pár hetet gondolom ti is ki tudtok venni (mondjuk 2-2 hetet a férjeddel, amiből egy hét közös és akkor mentek nyaralni).

Így a gyereket nem fogja egész nyáron kínozni a nagymamája, viszont nektek sem kell annyi tábort fizetnetek.

De ha a férjed jobban tud hatni az anyjára, akkor beszéljen vele ő.

De ezeket persze előre el kellett volna dönteni. Nem hinném, hogy most lehet iskolai napközibe küldeni a gyereket ill. táborokba is általában rég lezárultak a jelentkezések.

Az biztos, hogy ha a gyerek emiatt nem akarna menni a nagymamához, akkor nem kényszeríteném, és kerek-perec megmondanám a nagyszülőknek is, hogy emiatt nem megy a gyerek. És természetesen nem titkolnám el, hogy a gyereket maximálisan megértem, és óriási baromságnak tartom ezt az ötletet.

Még annyit, hogy veled ellentétben én se szeretni, se tisztelni nem tudnám azt, aki ilyen baromságokat erőltet.

Ami nekem furcsa, hogy miért július közepén merül föl ez a kérdés, amikor már egy hónapja tart a nyári szünet.

És akkor mi van, ha megsértődik az anyós? Miért félsz ennyire a konfliktustól? Miért kell pátyolgatni azt az anyós kicsi lelkecskéjét, aki telibe kakilja a kérésedet?

Tudod mit? Ha a gyereked kellemes nyara miatt nem vagy képes kilépni egy apró konfliktusra a komfort zónádból, akkor sehogy. Akkor nyeld le a békát, a gyereked tanul napi 3 órát. Majd megtanulja, hogy nem számíthat ennyiben sem rád, mert a mama a főnök.

15-ös, mi nem egyértelmű ebben?

Rá vannak szorulva a segítségére, azért nem mer szólni.

Pedig tényleg a mama a főnök, és ezt ő is tudja. A kérdező nem tud hatással lenni arra, mit csinál az anyós, ha nincs ott, persze elmondhatja neki 100-szor, meg összeveszhet vele, akkor is az lesz a mamánál, amit a mama akar, mert tudja, hogy nem lesz következménye, ha nem hódol be, eltiltva úgysem lesz, mert rá vannak szorulva a szülök.

De azt se értem, miért a kérdező akar vele beszélni, miért nem a saját fia mondja meg az anyósnak, hogy ne tanuljon már a gyerekkel?