Milyen úgy élni nőként, hogy rosszban vagy az anyósoddal?
Legnagyobb félelmem :D Szerencsére eddig nem következett be, de őszintén én annyira nem kedvelem az enyémet, normálisak vagyunk egymással, meg jófej, mert mindig mondja, hogy menjek én is át hozzá, olyankor főz, édességeket vesz stb. Úgyhogy rendes, egyszerűen csak nincs meg az összhang. Mások vagyunk, máshol is nőttünk fel, gondolom ez is közrejátszik. Nem nagyon beszélgetünk, persze próbálunk valamennyire, ha együtt vagyunk. Párom bátyjának a felesége jóban van vele, de ő olyan is, akivel mindenki jóban van, mert sokat beszél meg nagyon kedves, én annyira nem vagyok ilyen. Egyik exem anyjával nagyon jóban voltam, még szakítás után is felhívott párszor, mert nagyon sajnált. De ennek is már vagy 7 éve.
Akinek van benne tapasztalata, érdekel, hogy milyen így élni, hogy tudod, nem szeret téged az anyósod és te sem őt, esetleg konfliktusok vannak. Nálunk még eddig nem volt, de olyan igen, hogy megharagudtam rá valami miatt, végül azt lerendeztem magamban, illetve én is csináltam olyat, ami neki nem tetszett (nem nagy dolgok).
?? Eszembe sem jut, aki a hátam mögött akar beszélni, az a seggemet is kinyalhatja közben, amúgy meg ha nem véd meg a hátam mögött a párom akkor nem kell hogy a párom legyen.
Amennyiben tele tudja beszélni a fejét, szintén kidobom.
Én utálom az anyósomat, és mindig is utálni fogom. Megoldás: nem vagyunk rosszban, mert nem találkozom vele. Tehát semmilyen kapcsolatban nem vagyunk. Két havonta kb. családban, ha születésnap-névnap van, akkor egy légtérben vagyunk, ennyi. Nem szólok be neki, nem bántom, de a köszönésen, és az étellel/itallal való kínáláson kívül magamtól nem kommunikálok vele. Ha kérdez, minimálisan válaszolok, ennyi.
Ha rendszeresen találkoznánk, már rég ezerszer összevesztünk volna, mert nem bírom elviselni a természetét.
Az én tapasztalatom az, hogy valakivel teljesen különböző a személyiségetek, akkor soha nem lesztek igazán jóban, összhangot nem lehet kierőltetni. Erőltetni is felesleges. Sógornőmet sem kedvelem kimondottan, viszont vele az összejöveteleken igyekszem kulturáltan beszélgetni, mert soha nem bántott meg, és mindig normális volt velem. Egyszerűen csak teljesen mások vagyunk.
Anyósom vagy 100x megbántott/ megsértett viszont. A természetéről elég sokat elárul, hogy tőlem függetlenül a saját családtagjai is azt gondolják, hogy iszonyatosan bunkó ember. Ezt megfogalmazta a sógorom, a sógornőm (anyósom saját lánya), a volt férje, és a saját anyja is.
Szerintem, ha az anyósoddal alapból semmi közös nincs az érdeklődésetekben, vagy a személyiségetekben, akkor sosem lesztek igazán jóban, ezt el kell fogadni. Viszont ha egyébként kulturált, nem bántó, nem rosszindulatú, akkor, ha alkalmanként találkoztok, fenn lehet tartani egy kulturált, kedves attitűdöt, nem többet. Attól, hogy valakivel kényszer rokonságba kerülsz, még nem lesztek feltétlenül barátok/ barátnők, és ez teljesen természetes dolog.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!