Szokott az anyósotok megjegyzést tenni a főztötökre?

Neked ez mi pluszt ad?

Igen, el szokta mondani, hogy ízlik vagy nem ízlik neki.

Dicsérni szokott, meg hogy milyen jól esett neki. Ugyanolyan az ízlésünk. De a dicséret oda-vissza megvan, viszont az őszinteség is, nem bántóan.

Hogy hogy mi pluszt ad. Jó esetven ő egy nagyon fontos ember az életünkben, a gyerekünk (ha van) mamája akinek adunk a velemenyere.

Örülj neki, hogy nem szól semmit. Az én anyám 30 éve úgy rakja elénk az ételt, hogy "remélem, azért ehető", ha apám annyi megjegyzést tesz, hogy "most egy kicsit sótlanabb volt, mint a múltkor", akkor vérig sértődik. Biztos gyerekkorából adódó dolog, kb. 9-10 éves korától kezdve főznie kellett otthon a családra, és nagyapámból kinézem, hogy mindent kritizált, úgyhogy én már sózni is úgy próbálom az ételt, hogy ne lássa. (Pedig az nem sértés, egyik testvérem meg pont úgy szeret mindent vagy még sótlanabbul, mint ahogy anyám csinálja.)

Igen, de sosem kóstolta, csak a hátam mögött szólja le, hogy nem zsíros pörkölt vagy egyéb falusi kaja. Valahogy ráérez messziről, és csak akkor érdeklődik, mi volt az ebéd, ha valami könnyűt készítettem :D

két-háromszor beszólt az elején, hogy ezt az ételt nem így KELL csinálni, azóta kínosan ügyelek rá, hogy ne kelljen ennie a főztömből

Nem szólja le, mert nem eszik belőle. Ugyanis nem találkozunk. Már eleinte sem kedveltük egymást, ezért hamar rövidre zártam a "kapcsolatunkat".

10 év alatt nem kerültünk olyan helyzetbe, hogy evett volna belőle, viszont ő olyan pocsékul főz, hogy inkább ovis konyháról hordja a kaját magának is...

Nem