"Jaj ne csináld ezt, különben sírok!" 60 éves nagymama ezzel akar hatni a másfél éves gyerekre. Mit gondoltok erről?
Volt egy ilyen kérdés nemrég, de nem találom. Ugyanerről írt valaki, hogy a nagymama ezzel a szöveggel fenyegeti a kisgyereket, hogy
"Ne kiabálj, mert mama sírni fog!"
"Ha sírni kezdesz, én is sírok!"
"Jaj, ne csapd be az ajtót, mert sírni fogok!"
Akkor csak fogtam a fejem, de most kokrétan ugyanez volt velem és a másfél éves gyerekemmel is rokonlátogatás során. Anyósom napjában 5x "fenyegette" meg a gyerekemet, hogy ha olyat csinál, aminek ő nem örül, akkor sírni fog. Mármint a nagymama.
Egyelőre nem mondtam erre semmit, de nem fogom hagyni, hogy hosszú távon ilyen érzelmi zsarolást alkalmazzon a gyerekemen. Szerencsére nagyon ritkán találkozunk (évente 2-3 alkalommal) és még kicsi a gyerek, de ha ezt a nevelési zsákutcát akarja majd a gyerekemen alkalmazni, biztos megkérem majd, hogy álljon le vele. Nem akarom, hogy a gyerekembe azt nevelje bele, hogy nem viselkedhet rosszul, nem próbálgathatja a határait, különben a 60 éves nagyanyját annyira elszomorítja, hogy az sírni fog. Még akkor is, ha mindez csak duma és üres fenyegetés, nem ezzel kellene gyereket nevelni.
Ha valaki be tudná linkelni a múlktori kérdést, az is jó lenne. Illetve mit gondoltok, hogyan reagálnátok, előfordult-e veletek is hasonló?
Az igen, leszeditek rólam a keresztvizet is.
Mellesleg nem nevelek kis vandált. Szerintem az átlaghoz képest kemény kézzel fogom a lányom. Ha pl. valamit ledob (pár hete kezdte a dobálós korszakát), akkor elmondom neki, hogy nem szabad tárgyakat dobálni, mert eltörnek, akkor nem tud majd vele játszani, ezt pápáék/mamáék vették neked, szép játék, meg kell becsülni, ne dobáld! Ha ezek után újra földhöz vágja, akkor elveszem tőle, és elmagyarázom, hogy holnapig nem kapja vissza, mert a kérés ellenére is dobálta, én pedig nem hagyom, hogy eltörje.
Nem vagyok az a típus, akkor elabajgatja a gyereket és mindent ráhagy, tévedésben vagytok.
De egy másfél éves gyerek óhatatlanul kivágja mondjuk az ajtót. Erre én elmondom neki, hogy óvatosan nyisd az ajtót, mert így kárt teszel másban/betörik az üveg stb. Anyósom pedig azt mondja erre, hogy jaj, ő sírni fog.
Hát ha ettől beképzelt pitsa vagyok, nyugodtan gondoljatok annak, de szerintem én nevelek jól, anyósom meg úgy, mint egy 5 éves gyerek.
És ez igenis passzív-agresszív érzelmi zsarolás.
#7
Viszont te is elég fura egy valami vagy...
"Nem akarom, hogy a gyerekembe azt nevelje bele, hogy nem viselkedhet rosszul, nem próbálgathatja a határait,"
Hja! Ezt neked kéne megtanítani a gyereknek, nem másoknak kéne a gyerekedet megnevelni.
Szerintem a gyerek attól gyerek, hogy próbálgatja a határait és igenis fog rosszalkodni. Nem akarok olyan gyereket nevelni, akkor nem mer rosszalkodni, mert fél mondjuk a szüleitől, hogy kikap. Vagy igenis hagyom, hogy randalírozzon normális keretek között (pl.: szaladgálás oké, törés-zúzás már nem oké), és nem fogom állandóan a kezét fogni, hogy jaj, elesik! A gyerek el fog esni. Meg is kell tanulnia elesni, mint ahogy felállni is. Helikopter paramami sem leszek.
Ott vagyok a lányom mellett és igyszekszem megóvni a nagy bajoktól, de nem fogom óvni a széltől is. És mint írtam fentebb, szerintem keményebb kézzel fogom, mint a nagy átlag. Ismerek olyan gyereket, aki a felnőttek beszélgetése közben óbégat, rángatja az anyját, grimaszol és öltögeti a nyelvét, az anyja meg csak vigyorog rá szerelmesenés egy szót sem szól. Az én gyerekem ilyet tuti nem fog csinálni. Mert elmagyarázom majd neki, hogy miért nem szabad a fentebbieket csinálni - de nem úgy, hogy azért ne csináld, mert akkor sírok.
Ez csak egy mondás, ez a szava járása a nagyinak. Nem kell ebbe semmit sem belelátni.
Utálod a nagyit? Anyós?
Ez kb olyan ellenszenves, de létező párbeszéd, mint amikor azt mondja szerencsétlen nagykamasznak a kiborult szülő, hogy tudom, hogy azt akarod, hogy meghaljak vagy mikor a nagyszülő, hogy nem kell semmi, akkor majd lefekszem az udvaron és meghalok és így érzelmi sakkban tartja az egész családot.
Ahelyett, hogy a szükségleteiről kommunikálna érdemben és cselekedne is.
#16 Fordítva ülsz a lovon.A nevelés pont azt jelenti, hogy a gyereket a jó viselkedésre neveled, a rossz viselkedést meg akadályozod.
A te érvelésed ostoba, mert ennyi erővel semmi értelme nevelni a gyereket, hisz ha megbünteted, leszidod, akkor majd talán legközelebb félni fog rosszul viselkedni, ezért...inkább viselkedjen nyugodtan rosszul?
Te vagy nem tudsz magyarul, vagy nem olyan faszán neveled a gyereked, ahogy elképzeled.
Egy normális gyereketha normálisan nevelnek, attól nem lesz lelkisérült, nem fog a nevelőitől félni.Viszont a nevelésnek akkor is egyetlen célja van, hogy a gyerek megtanuljon jól viselkedni és ne akarjon rosszul viselkedni.
Pont azért kell nevelni, mert a gyerek próbálgatja a határait és rosszalkodik.De ha ez meg van neki engedve, akkor tulajdonképp nem neveled.Mit tanítasz akkor neki?Semmit.Ez olyan, mintha azt mondanám, hogy a kutya állandóan feszegeti a határait és rosszalkodna, de nem akarom, hogy úgy érezze nem rosszalkodhat.Akkor mi értelme neki megtanítani, hogy ne szarjon a szőnyegre és ne harapjon meg senkit?Pont ez a lényeg, hogy bár ő ezt csinálná, arra kell nevelni, hogy eszébe se jusson.Nyugodtan hápoghatsz a hasonlaton, a gyereknevelés ugyanaz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!