Volt olyan, hogy nem sikerült egy kapcsolatod mert anyós/após csak akkor adta volna az áldását a kapcsolatra ha csatlakozol a vallási közösségükhöz vagy egy szektához?

Mivan?

Milyen "áldás"?

Legyen már eszed ember, ez nem a sötét középkor.

Engem rohadtul nem érdekel hogy áldásukat adják vagy sem, barátnőmmel ez a kettőnk doga hogy mi van köztünk. Már nem olyan időket élünk hogy kikérjem az áldásukat. Persze a barátnőm szülei eléggé vallásosak és bár nem olyan régimódiak tehát Ők elfogadták a kapcsolatunkat egyébként persze nem ment elsőre jól a dolog, de lényegtelen. Igazából azért fogadták el mert mi leszartuk a véleményüket meg nem érdekel miket mondtak. Volt egy ideig mosoly szünet, barátnőm emiatt ki is volt akadva, de nem akart velem szakítani egyáltalán mert neki első a saját boldogsága és mellettem akkor is annak érezte magát, most is így van, remélem a jövőben is így lesz. Megmondta hogy neki bármennyire is fáj ha kell elfogadja azt hogy a családja úgymond kitaszítja mert úgy gondolkozik hogy majd lesz saját családunk és neki akkor az lesz majd az első. Aztán idővel a szülei elfogadták a tényt hogy ezzel nem fognak tudni hatni, és végül meglett köztünk az a viszony ami nem is jó, de nem is rossz, inkább elfogadják a dolgot hogy mi együtt vagyunk és tervezzük az esküvőt, meg gyerekeket szeretnénk és úgy akarjuk élni az életünket ahogyan mi azt jónak látjuk. Ezt már elfogadták, elengedték az elveiket arról hogy majd befolysolnak minket teht a vallásos dolgaikat ránk erőltetni, főleg azt hogy vasárnap templom, meg imádkozás, meg midnenféle vallási dolog. Én megmondtam nekik hogy tiszteletben tartom a vallásukat, nem fogok beleszólni, nem fogok pofákat vágni, de cserébe szeretném ha Ők is tiszteletben tartanák azt hogy nem vagyok vallásos, nem kívánok az lenni és a gyerekeinkre sem fogom ezt ráeröltetni semmi szín alatt sem, ha lesznek. Én ehhez tartom magam, persze nem ment ez a dolog zökkenő mentesen mielőtt bárki azt hitnné hogy ezt kijelentettem és rögtön minden jó lett, köel sem volt így, hosszú idő kellett meg persze rengeteg vita mire eljutottunk oda hogy tudomásul vették hogy én maximálisan kitartok a saját véleményem mellett és a barátnőmnek is mondom mindig hogy álljon ki a saját akarata mellett. Persze ha Ő akarja a vallásosságot, templomba járni meg ilyenek, én tőlem nyugdotan, de ezekből engem hagyjon ki. Persze mint írtam nincs ma már ebből gond, nem emlegetjük ezt a témát és így megvan az hogy elfogadták hogy mi ilyenek vagyunk. Néha találkozunk, szívesen látnak, egyébként jól eltudunk beszélgetni bizonyos témákról, nincs rossz hangulat meg semmi, de a kényes dolgokat amik vitával járnak kölcsönösen kerüljük, ennyi.

Én tartottam attól hogy ez ráfog menni a kapcsolatunkra, amikor még igen csak megvolt köztünk a harag meg az hogy a barátnőmet befolyásolni akarták meg manipulálni és persze én voltam az utolsó tróger a szemükbe aki tönkreteszi a lányukat teledumálom a fejét stb... Én megmondtam akkor hogy nem dumálom tele a lányuk fejét, ha Ő úgy dönt hogy engem elhagy vagy akármi akkor tudomásul veszem és elfogadom

Halálosan nem érdekel, az "áldását adja". Mi köze neki hozzám és a párom magánéletéhez?

Hát pont semmi. Igen, volt ilyen ex-anyósom, mikor először felhozta a témát konkrétan a szemébe nevettem, mert annyira abszurd volt a követelőzése :D