Mit tegyek? Tanácstalan vagyok
A férjem meglehetősen akaratgyenge, vagy inkább talán az van a háttérben, hogy nem akar a szüleivel rossz viszonyt ápolni.
Viszont én tehetetlen vagyok!
Anyósom inkább az ún. "főkolompos" a viselkedése kapcsán, ugyanis belemászik a magánéletünkbe.
Ez történt akkor is, amikor még nem ismertem a férjem, ugyanis amikor először vendégeskedtem a férjemnél, egy darab kanala sem volt. Csodálkoztam is, hogy lehetséges ez, kérdeztem tőle "Ti a volt feleségeddel nem használtatok kanalat????"
Ugyanis a férjemet özvegyként ismertem meg, a feleségét elveszítette annak hosszan tartó, súlyos betegségét követően.
Utólag kiderült, anyósom elvitte az összes kanalat a férjem lakásából, miután megözvegyült a férjem.
Házasságkötésünk után gyakran meglátogattak minket a férjem szülei. Ebben nincs semmi kivetnivaló, abban viszont igen, hogy például anyósom nyitogatta a hűtőszekrényünket, bemászkáltak apósommal a hálószobánkba. Ezek nagyon furcsák és visszatetszőek.
Mi amikor viszonoztuk a látogatásokat, én és a férjem sem soha nem nyitogattuk a hűtőszekrényüket anyósoméknak, nem mászkáltunk be a szobákba, csak ott tartózkodtunk, ahová beinvitáltak minket.
Abba is beleszól anyósom, hogy pl. mit hová tegyek - szerinte - a lakásunkban.
Ami igazán kiveri a biztosítékot nálam az az, hogy a férjem szülei úgy állítanak be hozzánk, hogy előtte nem szólnak nekünk erről. Nem kopogtatnak, a férjem által nekik adott kulccsal bejönnek a lakásunkba - egyszer halálra rémisztettek, mert nem kopogtak, nem csöngettek, bejöttek lakáskulccsal hozzánk, nem is vettem őket észre, hogy a hátam mögött vannak a nappaliban...
Szóltam nekik, hogy ez a viselkedés erősen kifogásolható, mire ezt követően kopogtatnak, de meg sem várják, hogy mondja valamelyikünk, hogy "szabad", már jönnek is befelé a lakásba.
Amikor a szüleimnél tartózkodtam vidéken, férjem otthon maradt és a férjem elmondása szerint rátörték az ajtót, ő éppen a bipoláris depressziója miatt depressziós állapotban feküdt az ágyában, onnan kiráncigálták és kiabáltak vele.
A férjemmel egy időben magánéleti gondjaink akadtak és átmenetileg elköltöztem tőle. Ezt megtudták anyósomék, anyósom másnap eljött a lakásba és a cuccaimat belehajigálta szemeteszsákba - mikor visszaköltöztem a férjemhez, mert megbeszéltük, megoldottuk a gondjainkat, dohos állapotban találtam a szemeteszsákban a ruháimat, cipőimet, könyveimet. Anyósom a virágaimat, körömlakkjaimat ellopta és még ki tudja mi mindent..., sok mindent nem ott találtam, ahol hagytam.
Ezeken a dolgok teljesen kiverték a biztosítékot nálam és az eset óta szóba nem állok velük.
A férjem mondogatta többször, hogy lecseréli a zárakat, de még nem tette meg.
Mondtam neki, zárja ki a szüleit az életünkből, máskülönben a házasságunknak nem lesz folytatása.
Viszont szeretem a férjem, a házasságomat nem akarom feladni.
6:)
Nem a szülei vették a lakást a férjemnek.
De ha ők is vették volna, akkor sem elfogadható ez a viselkedés részükről. A fiúk felnőtt ember, bár még egy gyereknek is vannak jogai, hogy ne zaklassák ennyire. De hogy egy felnőttel történt, ez már azért túlzás.
A kanalak elvitelét én sem értem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!