Aki anyóssal együtt lakott az meddig bírta?

Mi laktunk a férjemmel 1 évet az ő szüleinél, de külön bejáratú emeleten, ami a férjem lakresze volt. Nagyon jól kijöttünk, én nagyon kedvelem őket és ők is engem.

Egy hónapja költöztünk el albérletbe, mert mindketten úgy gondoltuk, hogy ez így jobb (hiszen ez az élet rendje), annak ellenére, hogy soha nem volt semmilyen nézeteltérés vagy probléma.

Majdnem egy évig laktunk ott, míg elkészült a házunk, nekem nagyon normális anyósom van, szeretjük is egymást, de azért a vége már nehéz volt.

Igyekeztünk alkalmazkodni, ők sem szólogattak be, ha valami nem tetszett, de na, ezt érzi az ember, egyszerűen máshogy akartuk csinálni a dolgokat (mármint nem csak én, a férjem is), mást akartunk enni, másképp és más dolgokkal takarítani, más volt az életvitelünk.

Na, a vége már nehéz volt, de azután elköltöztünk a házunkba és azóta mindenki nyugiban van, meg azt csinál a házában, amit szeretne

Ket evig laktam ott , de elotte is heti 3-4 napott ott aludtam. Nagyon jo volt a viszonyunk, nekunk azutan romlott meg hogy kulon koltoztunk. Zokon vette.

Bar jo volt a viszony amig egyutt eltunk, en vagytam mar sajat terre , mas eletszinvonalra , arra hogy ne masokhoz alkalmazkodjak (ha ejjel 2 kor ertem haza a munkabol veletlen se zuhanyozzak mert felkeltem oket😅) meg egyebkent is "ez az elet rendje". Hat o ezt ugy elte meg hogy elloptam a fiat.