Hogy kellene ezt jól kezelni?

Megdöbbenve olvasom, hogy nem állsz a férjed mellé, de azt is, hogy többen azt tanácsolják, maradj ki belőle. Ha férfi lennél, már keresztre lennél feszitve (jogosan), hogy nem a házastársad az első. Nő vagyok, de érthetetlen ez a férjekkel szembeni igazságtalanság. Neked a férjed már a legszűkebb családi köröd tagja, nem az anyád. Semmi köze a gyerek nevéhez. Persze ha két neve van, nyilván azt használja, amelyiket akarja, de azért meg lehetne kérni, hogy a rosszindulatú megjegyzéseit tartsa már meg magának.

Családanyaként én nem lennék hajlandó elviselni, ha a párom nem állna mellettem szükség esetén (pláne hogy jogosan is), és alap, hogy ez visszafelé is így van.

És ezek után szóba állsz anyáddal?

Bocs, de hogyha a csajom nem állna ki mellettem, nem jutnánk el a házasságig... Nevetséges vagy, és örülj neki, amiért a férjed nem küldte még el anyukát a francba, mert megérdemelné.

Anyukám és a férjem nagyon szeretik egymást. Ennek ellenére baromi nehéz személyiség mindkettő és teljesen az ellentétei egymásnak. Ezért sokszor van konfliktus. Én mondtam nekik, hogy ha nekik van bajuk egymással, rendezzék le egymás között. Értelmes, felnőtt emberek. Meg tudják beszélni.

Néha összeszólalkoznak, akkor 2 napig nem beszélnek egymással, aztán utána megbeszélik. Nem akarok belefolyni, a saját konfliktusaimat meg intézem én.