Hogy kellene ezt jól kezelni?

Távolságot kell tartani. Nem kell annyira egybefolyni a házastársad és az anyád életének, hogy nézeteltérésre okot adó közös pontok legyenek. Ha például két-három hetente egyszer anyádnál ebédeltek, vagy ő nálatok, és azalatt semleges dolgokról beszélgettek, akkor nincs min összeszólalkozni.

Figyelj, én elvagyok anyósomékkal, valamilyen szinten kedvelem is őket, de nagyon különbözünk. Néhányhetente pár órát eldumálok velük, de ha heti több órát vagy napi szinten kéne tolerálnom a különbségeinket, már utálnánk egymást, mert az agyamra mennének, meg biztos én is az övékre. Vannak kapcsolatok, amiknek jót tesz a távolság.

Nem értek egyet az egyessel, nekik nem kell egymás közt elintézni semmit, hanem inkább nem kéne, hogy annyi közük legyen egymáshoz. Válaszd szét őket, mindenki a maga dolgával törődjön. Példának okáért: ha neadj'isten anyádnál laktok: költözzetek el. És akkor nem fognak veszekedni azon, hogy mikor kell metszeni a kertben a szőlőt, vagy hogy a férjed végigtrappolt a felmosott előszobán.

De nem értem, miben kellene egyet érteniük?

Te a férjeddel élsz, nem anyáddal, nektek kettőköknek kell egyetértenetek, anyád meg tartsa meg a véleményét a háztartásvezetésről, gyereknevelésről magának.

Vagy nem értem, mi az, amiben olyan sok konfliktusuk lehet? Nem tudom elképzelni ezt, max. akkor, ha anyád beleszól a dolgaitokba. Vagy együtt éltek náluk?

Valami konkrétabbat, 1-2 példát írhatnál, hogy értsük, mire gondolsz pontosan.

"ha heti több órát vagy napi szinten kéne tolerálnom a különbségeinket, már utálnánk egymást, mert az agyamra mennének"

De ehhez nem kötelező eltávolodni egymástól, érted. Mi hetente egyszer, de néha kétszer is találkozunk anyósomékkal és nincs konfliktus, mert mi nem szólunk bele az ő dolgaikba, ők nem szólnak a miénkbe, pedig nem az időjárásról szoktunk beszélgetni, hanem sok az életüket érintő dologról. De csak elmondjuk, ők tiszteletben tartják, ennyi.

Ha más a véleményük, mert olyan is van, esetleg elkotyogják néha, de nem ismételgeti k, mint egy papagáj, meg nem veszekednek. A kérdező anyja vajon igen?

#6

Hát van, hogy úgy is működik. De találkoztál már olyan emberrel, aki nem akar semmi rosszat, de hosszabb távon (pár órán túl) mégis egyszerűen idegesít? Anyósomék egyik ilyen tulajdonsága például, hogy minden semmiségen halálra aggodalmaskodják magukat. Ezen nem segít semmi, ilyen szinten megváltozni úgysem fognak. Csak a távolság működik, hogy annyi időt töltsünk együtt, ami alatt még nem kapunk túladagolást egymásból.