A férjem szülei sose fognak elfogadni vagy szeretni. Van ezzel más is így?

Ez van. Engem is utált az exem családja. Hát aztán? Nem jártam hozzájuk, az üzenetekre nem reagáltam, etc.

Úgy voltam vele, hogy én fixen nem idegesítem magam idiótákon.

Aztán szétmentünk, mert anyuka telebeszélte az exem fejét minden hülyeséggel (rólam), és inkább kidobtam. Éljen akkor a szüleivel.

Kedves Kérdező!

Éveken át próbáltam jó benyomást tenni, segítőkész voltam, mindig barátságos és kedves. Próbáltam az anyósomat barátként kezelni, elmondani neki az életem történéseit, meghallgatni a tanácsát.

Na hát ő évekig nem volt hajlandó megjegyezni a nevemet se... pedig nem különleges, egy tök átlagos magyar név. Ha elmondtam neki valamit mindig nekem adott igazat, aztán kipofázta és szidott a véleményemért. Folyamatosan csipkelődött, valakivel mindenképpen vitában kellett állnia. ÁLLANDÓAN! Mostanában telt be a pohár. Jelzem már egy évtized is eltelt mióta ismerjük egymást, így elég türelmesnek érzem magam de a lóf*****nak is van vége. Nem kötelező jóban lennünk. Az, hogy egy "család" vagyunk papíron ... nagy kaland. Semmire nem kötelez. Senki nem erőltetheti, hogy olyan ember társaságában kelljen lennem aki az idegeimet borzolja, bánt, ledózerol. Mellesleg hozzáteszem, hogy rendes voltam de nem vagyok egy elnyomható ember. Volt, hogy rosszul estek tőle dolgok de most átlépett egy olyan határt, hogy nem érdekel a továbbiakban. Az életben nem fog velem találkozni többet és a nyűgje sem érdekel. Van férje ugráltassa őt. Mindenkit elmar maga mellől a gyerekeit is az őrületbe kergeti. Mindenki egyszer él, miért kéne mindenféle mondvacsinált udvariassági formákat tartani olyan emberekkel akik sz*rba se néznek? Nincs több karácsony meg szülinap. Elég rugalmas és nyugodt emberke vagyok, velem ki lehet jönni még problémásabb embereknek is. Türelmes vagyok de persze van egy pont amikor azt kell tudni mondani, hogy elég.

Azzal, hogy haragot táplál mert nem állok szóba vele nem velem cseszett ki. Én jól alszom :D