Mennyien elfogadóak, azzal a férfival, aki 40 körül az édesanyjával lakik?

Lakna a halál a 40-es fószer anyja mellett vagy telkén.

Eleve bele sem mennék ilyen kapcsolatba, ahol ez felmerül.

Igazából sok nő van, aki bevállalja, bár inkább huszonévesek. Ugye odaköltöznek szép ígéretekkel, hogy majd ott spórolnak, aztán jön a gyerek és már csapdába is esett. Komolyan ha ebbe a kategóriába írsz, akkor láthatod, hogy kb minden másnap van ilyen kérdés, hogy Ancika nem jön ki az anyósával akinek a nyakán élnek.

Egy 30 fölötti nő már azért többet tapasztalt, nem lehet üres ígéretekkel behülyíteni. Ha nem is a saját kárán, de látta másoknál, ő már tudja, hogy milyen golyókat kell elkerülni.

Én meg nem akarnák ilyen életképtelen hrével élni, aki még 40 évesen is anyuci szoknyáján csücsül.

22 éves korom óta nem élek otthon.

Most már 1200 km-re költöztem a lakóhelyemtől, albérletezünk a barátommal. Hogyha kitalálná, hogy holnap odaköltözünk anyjáék telkére, és majd ott építkezünk de jó lesz, abban a pillanatban összepakolnék és lelépnék.

"A kommentelők szerint, nincs az a nő, aki ezt bevállalná."

Van az a szintű kétségbeesés, ha neked ez a fő szempont párválasztásnál...

Ez nem az alkalmazkodásról szól!

De 30-40 évesen ne anyósommal egy fedél alatt kelljen már éljek... Mindig alkalmazkodjak valakihez a házban, legyen megbeszélve, ki mikor főz, mikor takarít. Hallgassam a "jó tanácsokat", ne tudjunk soha egy kiadósat szexelni, veszekedni akár, mert mamika ott van a földszinten.

Imádom a szüleimet például, tudom, bármikor számíthatok rájuk és ha ma felhívnám őket, hogy hétfőtől náluk laknánk a párommal, azonnal jönnének segíteni pakolni. De bármennyire szeretjük egymást és jó a kapcsolat, sosem lépnénk ezt meg. MERT NEM EGÉSZSÉGES. De ha neked nincs igényed arra, hogy önálló legyél, saját otthonnal, családdal, akkor hajrá. Csak ne lepődj meg, ha ez a legtöbb nőnél instant tiltáshoz vezet. Senki nem arra akar szex után kimenni a konyhába, hogy anyós főzi a kávét...

"Ha az anyád és a barátnőd között nem volt konfliktus, de a barátnőd mégis bujkált előle, akkor valami mentális baja van, örülj, hogy megszabadultál tőle!"

Nekem nincs mentális bajom, mégis pl. az egésznapos munka után sokkal jobban szeretem magam körül a csendet. Megőrülnék, ha valaki mindig pakolna, zizegne körülöttem, vagy kérdezősködne, akkor akarná megbeszélni a napját, gondját-baját velem, mikor én pont olvasok, sorozatot nézek, pihenek. Nyilván a párom más, mert érdekel, mi van vele, de az anyós más tészta... Heti egyszer beszéljünk, ki hogy van, kivel mi történt, de megőrülnék, ha a munkából hazaesve egy plusz embert kéne kerülgetnem.