Mennyien elfogadóak, azzal a férfival, aki 40 körül az édesanyjával lakik?

Mi 15 évig laktunk anyóséknál az emeleten, ma már az egész ház a miénk.

Semmi probléma nem volt ezzel, anyós segített a gyerekeknél, mi segítettük őket a betegségükben..

De minden ember és minden család más.

Nagyon kevés az infó, amit idecsepegtettél.

Ha az anyád és a barátnőd között nem volt konfliktus, de a barátnőd mégis bujkált előle, akkor valami mentális baja van, örülj, hogy megszabadultál tőle!

Ha viszont voltak konfliktusok az édesanyádnak felróható okból, akkor ne csodálkozz és gondolkozz el!

Csak mellékesen jegyzem meg, hogy manapság építkezni öntökönlövés kategória, a csaj szempontjából különösen, más telkére, ebben egyetértek az előttem szólókkal.

Azt viszont vitatom, hogy egy ember csak más helyrajzi számon lehet önálló, talpán álló ember, mert ez minden esetben csak habitus kérdése, hogy ki és mit tud kihozni magából.

41, a barátnőnek a gyerekszobában kellett laknia. Semmiféle emelet vagy külön lakrész nem volt. Ez azért így egy kicsit más, nem gondolod?

Értem, kérdező, hogy normális volt, de egy 40 körüli nőnek nem perspektíva, hogy a kisszobádban lakhat anyád házában.

Most amúgy ez egy ilyen kamukérdés vagy tényleg nem êrted meg, hogy egy 30-as nő miért nem akar a pasija anyjával lakni és olyan telekre építkezni, amihez neki semmi köze nem lesz jogilag?

Ez a szülőnél spórolósdi elmegy 25 évesen, neked is akkor kellett volna otthon élni anyáddal és félrerakni, nem 40 évesen.

Nyilván te szereted az anyád, megszoktad a dolgait, fel sem tűnik sok hülyesége, amit az exednek meg igen. Egy felnőtt sem érezné jól magát más házában élve, ahol mindenben alkalmazkodnia kell, semmihez nincs köze, semmiben nem dönthet, semmit nem csinálhat szabadon. Gondolom, anyád kéretlenül bele is szólt dolgokba.

Ha nem kamu, komolyan nem értem, minek szivatjátok magatokat. Nekem is két fiam van, remélem 40 évesen nem velem akarnak majd lakni, hanem saját családjuk lesz, biztos el nem várnám, hogy az én pátyolgatásomra rámenjen az életük. Te anyádat választottad a barátnőd helyett, megérte, hogy egyedül fogsz meghalni, család-gyerekek nélkül?

Lehet kamu, de vannak ilyen hulyek, en is ismerek egy hasonlo ferfit szemelyesen. 45 evesen az anyjaval el es pont par hete hagyta ott a parja emiatt es nem erti tenyleg, hogy miert. Merthogy milyen szerencses helyzetben van, nem kell albit fizetni, nyilvan a no volt a hulye kurv..a, mert ezt nem latta be 🤣🤣

Persze ugye anyuci kiszolgalja rendesen a mai napig, szoval az ilyeneknek tenyleg nem is tars kell, hanem potanyuka, akivel neha dughatnak is, mert azert azt a sajat anyukaval csak nem illik. De ezek lehet ezt szeretnek amugy tudat alatt 🤮🤮

Es amikor a no erre nem hajlando, nem fog ugy ugralni, ahogy anyos futyul, meg a nyakan elni, akkor meg a o a hulye.

Az ilyeneken nem lehet segiteni, de az o dolguk.

Arra a telekre akarsz építkezni? Oda csak olyan nő fog veled menni, aki annyira összeillik az anyáddal, hogy kb. barátnőre találnak egymásban. Szóval onnantól ne magadnak keress párt, hanem anyádnak. Mindenki másnak anyukád csak egy néni, aki kéretlenül hullott az ölükbe, és mint minden kéretlen ember, zavaró tényező tud lenni a magánszférában, vannak idegesítő dolgai, és nem akarják állandóan nézni, és az életterükön, magánéletükön osztozkodni vele.

Nem válaszoltál arra, hogy te költöznél-e az anyósodhoz. Költöznél-e egy random nénihez, az ő otthonába, szokásaiba, szabályaiba?

Ha egy felnőtt férfi (aki ráadásul már nem is olyan fiatal, hogy az életkezdésre gyűjtögessen) még mindig az anyjával él, az csak akkor elfogadható, hogyha a házban ő a fenntartó és a főnök (jobban nem tudom kifejezni). Nem pedig a gyerek, akiről anyuka gondoskodik. Ez a felállás ritka mint a fehér holló, inkább az utóbbi szokott lenni, az pedig a legtöbbeknek önmagában is kiábrándító, oda se kell költözni hozzá.

Plusz amennyiben az anyuka önellátásra képes, a férfinak inkább különköltözni kell akarnia, mikor társat talál hozzá, nem pedig őt is berántani anyuka szárnya melegébe, hogy "majd neked is elmossa a tányérodat, ugye milyen jó lesz?".

Én sem maradnék olyannal, aki az anyja telkére akar még építkezni is. Aztán hogy mondod meg anyádnak, hogy csak heti egyszer jöjjön át, és akkor is telefonáljon előtte? A telkén van a ház, könyörgöm, a sajátjának fogja érezni. Amúgy nem mondod meg sehogy, mert te is úgy fogod érezni hogy az övé is, és kisfiú vagy. Nem is érted, hogy miért nem akarja egy nő, hogy a te anyád az övé is legyen.

Más: Ha annyi pénzed van, hogy építkezni tudnál anyád telkén, akkor abból tudnál inkább venni máshol (akár pár km-en belül) egy használt házat, és felújítani. A közös bejáratú telekkel a felépített házad úgy veszíti el az értékét, mintha kemencébe öntötted volna a pénzt. Mi lesz azzal? Lesz neked is egy gyereked, aki biztos, hogy veled egy telken akar majd élni? Arra ne tegyél fel ennyi pénzt.

És van még egy dolog: az, hogy te nem akarod magára hagyni anyukádat, magában hordozza azt, hogy csak a te anyukád van a világon, mindenki a te anyukádnak vesse alá magát. Mert mi van, ha a párod sem akarja magára hagyni az anyukáját? Vagy csak azzal eljönni tőle, hogy "te oldd meg magadat, én Pisti anyukájához költözöm, hogy Ő ne legyen egyedül. Te lehetsz"? Nem csak neked van ám anyukád. Vagy válogathatsz aszerint párt, hogy ne csak anyád lelkitársa legyen, de már a szülei se éljenek.

Valójában ha választanod kéne aközött, hogy párod legyen vagy anyukáddal élj, te az utóbbit választanád. Ezért is valószínű, hogy azt is fogod kapni.

Érdekes barátaid vannak. Átfutottam a hozzászólások nagy részét.

Nagyjából mindenki azt mondja, hogy épeszű nő nem maradna ilyen kapcsolatban és egészséges lelkivilágú férfi se gondolkodna így. De! A te barátaid mind azt mondják, hogy micsoda lehetőség ez a nőnek. Azt írod, hogy nem volt gyomorideg, de inkább a szobában ült... Éltem külföldön úgy, hogy ismerősökkel laktunk. Eredetileg jó barátság volt, de az együttélés valahogy megváltoztatott dolgokat. Na ott ültem én esténként a szobában így, meg bolyongtam a városban a szabadidőmben, hogy ne kelljen elviselnem olyasmit, amitől nem érzem jól magam.

Másrészt ha csak egy kicsit is józan gondolkodású vagy, akkor egy bármilyen szépen induló kapcsolat esetén is átgondolod, hogy neki a közös beruházásból anyukád telkén sosem lesz olyan értékű ingatlana , mintha vesztek egy közös lakást. Soha az életben nem jutna hozzá a befektetett pénzéhez, ha egyszer szétmennétek. Millió ilyet hallottam, ellenpéldát viszont egyet sem.