Hogyan kezelnéd ezt a szituációt?
Anyósom elég határozottan kijelentette pár éve, hogy ha gyereket szülök, magamnak szülöm, ő nem fog rá vigyázni, neki csak nyűg lenne amire nincs szüksége. Családon belül is szidja azokat ahol a nagymama sokat segít, és aktívan részt vesz az unokák életében („minek kellett akkor 3 gyerek ha nem bírnak el velük?”). Ez rendben is van, én elfogadtam hogy ő így áll ehhez.
Azóta született egy kisfiunk, aki már elmúlt 1 éves. Most az a baj hogy nem visszük hozzájuk elég sűrűn. Egy városban lakunk, de hárman családilag tényleg ritkán tudunk átmenni, a férjem dolgozik, felújítunk, ha van szabad hétvégénk pihenünk, örül a férjem hogy végre nem kell sehova rohannia. Én egy ideig vittem hozzá a fiamat, majd ott ültem mellettük amíg ő babázott, de ennek sose láttam értelmét, csak bosszantott hogy ennyi erővel otthon is tudnék főzni vagy takarítani. Felhívni meg nem fogom hogy átvinném neki a gyereket, mert ugye megmondta hogy magamnak szülöm, ő nem fog rá vigyázni.
Szóval most az a helyzet, hogy ő nem jön, mert "csak" (fiatal, egészséges, bármikor megtehetné hogy jön). Hiába mondtuk neki hogy akkor jön amikor akar, el is viheti, akár magához, akár játszótérre, ahogy neki jó. Nem, ő otthon van és várja hogy menjünk, időnként áthoz egy-egy játékot amit oda vett hozzájuk hogy "úgyse jön át sose a gyerek, nálunk nem fog vele játszani", de a kabátot nem veszi le, már megy is haza.
Hogy haragszik, az az ő dolga. Hogy te ezt a szívedre veszed, az meg a tied. Miért veszed? Kisgyerekes anyukaként biztos van mivel foglalkoznod. Miért kell a nyakadba venni az ő baját is?
Nem okoskodok, az én anyósom is ezt csinálja. Vigyük mi, ő nem jön. Nem visszük, legalábbis nem túl gyakran, ennyire azért nem érek rá én sem. Ha nem jön, hát nem jön. Van nekem min agyalni bőven, ha majd elégedetlen, változtat, addig meg jó nekem így is.
Simán közölném, hogy viselkedjen felnőtt módjára. Ha igénye van az unokára lehet jönni látogatni, nem csak azt elvárni, hogy én /mi vigyük folyamatosan, ha nem hát nem.
Én nem nyalnék egy ilyen személynek.
Én örülnék ha nem kéne mennem és ő se jönne sose.
Örülj neki ne menjetek át és nyugodt életetek lesz.
Nem kell ezen semmit kezelni, egyszerűen elfogadod, hogy ő nem unokázni akar 60+ évesen, esetleg úgy, hogy még dolgozik (sok "friss nagymama" bizony akár még tízéven keresztül is munkaköteles)
Az meg, hogy nem látogat, már az ő baja. Azzal sincsen dolgod, ahogyan a sértődős játszmáival sem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!