Hogyan kezelnéd ezt a szituációt?

Anyósom elég határozottan kijelentette pár éve, hogy ha gyereket szülök, magamnak szülöm, ő nem fog rá vigyázni, neki csak nyűg lenne amire nincs szüksége. Családon belül is szidja azokat ahol a nagymama sokat segít, és aktívan részt vesz az unokák életében („minek kellett akkor 3 gyerek ha nem bírnak el velük?”). Ez rendben is van, én elfogadtam hogy ő így áll ehhez.

Azóta született egy kisfiunk, aki már elmúlt 1 éves. Most az a baj hogy nem visszük hozzájuk elég sűrűn. Egy városban lakunk, de hárman családilag tényleg ritkán tudunk átmenni, a férjem dolgozik, felújítunk, ha van szabad hétvégénk pihenünk, örül a férjem hogy végre nem kell sehova rohannia. Én egy ideig vittem hozzá a fiamat, majd ott ültem mellettük amíg ő babázott, de ennek sose láttam értelmét, csak bosszantott hogy ennyi erővel otthon is tudnék főzni vagy takarítani. Felhívni meg nem fogom hogy átvinném neki a gyereket, mert ugye megmondta hogy magamnak szülöm, ő nem fog rá vigyázni.

Szóval most az a helyzet, hogy ő nem jön, mert "csak" (fiatal, egészséges, bármikor megtehetné hogy jön). Hiába mondtuk neki hogy akkor jön amikor akar, el is viheti, akár magához, akár játszótérre, ahogy neki jó. Nem, ő otthon van és várja hogy menjünk, időnként áthoz egy-egy játékot amit oda vett hozzájuk hogy "úgyse jön át sose a gyerek, nálunk nem fog vele játszani", de a kabátot nem veszi le, már megy is haza.