Hogyan fogadtathatnánk el apósommal, hogy szocialis otthonba kell költöznie, mert nincs más megoldás?

"ő megold mindent, csak több pénzre lenne szüksége"

Jah, hát így mindenki meg tudna mindent oldani.

Mivel nélkületek nem jön ki a nyugdíjból, egyértelműen válaszút elé állítanám: "Papa, most el kell döntenie, hogy vagy otthonba vonul a mi támogatásunkkal, vagy ha ennyire magabiztos, akkor megold mindent egyedül, de akkor nem pótoljuk ki a nyugdíját sem, mert nekünk sincs pénzünk, innentől saját magára van utslva, ha ezt választja."

Ha a második variációt választja, akkor egészségére, mehet Isten hírével aztán oldjon meg mindent egyedül. Hidd el, max pár hét "egyedül boldogulás" után már biztos, hogy szívesen menne otthonba. Ha meg nem, akkor nektek is 1 gonddal kevesebb.

Nincs lakása vagy háza?

Elvettétek tőle?

Nem igazán értem a szitut!

A szociális otthonra éveket kell várni, ha kijön a kórházból, hogy tudna oda azonnal bemenni? Ha ő nem akart menni, hogy tudtátok intézni nélküle a jelentkezését, hogy már a helye is megvan?

Vagy hova megy ki évekre, ha még nincs intézve?

Amúgy mi az oka annak, hogy a barátjához nem mehet vissza, de hozzátok se mehet? Most nem arra érte, hogy gondozni kéne vagy ilyenek, hisz te írtad, hogy még nincs olyan rossz állapotban.

De van valami baj, vagy probléma, ami miatt már a barátai sem fogadják be? Mert ez azért így nem mindegy.