Hogyan fogadtathatnánk el apósommal, hogy szocialis otthonba kell költöznie, mert nincs más megoldás?

"Nem tudunk többet adni Papa, tehát gondolkodjon el a lehetőségein! Maga sem tudja, hogy mit hoz a jövő, tehát mindenképpen indítsuk el a jelentkezését, mert évek a bekerülés, amit halasztani lehet, ha akkor is úgy gondolja, hogy nem akar menni! Viszont ha nem adjuk be és egyik napról a másikra lerobban, akkor nem lesz aki ellássa, mert nekünk dolgozni kell!"

És ennyi!

Ha így sem felel meg neki, akkor intézze az életét ahogy akarja, a ti lelkiismeretetek tiszta!

Milyen állapotban van? Helyi önkormányzattól, egyháztól sok helyen megoldják, hogy kijöjjenek és ránézzenek, ha nem kell állandó segítség.

Meg kell érteni, hogy az idős emberek ilyenkor

- ki vannak szolgáltatva

- MINDENÜKET elveszítik, otthon, személyes tárgyak, környezet

- jobb esetben van saját szobájuk az otthonban, rosszabb esetben csak egy ágyuk és egy szekrényük van

- TUDJÁK, hogy ez egyirányú utca, NINCS kiút

Ezért ez nagy stressz, ami teljesen érthető. Empatikusnak kell lenni. Talán ha látja, hogy tényleg nincs más lehetőség, de látja, hogy (akr utánaérdeklődés szintjén) őszintén megpróbáljátok, akkor könnyebben veszi.

Akkor oldja meg maga.

"ő megold mindent, csak több pénzre lenne szüksége"

Úgy mindenki megoldja. De nem. El van zárva a csap. Vagy otthonba megy, vagy fizesse magának, nincs több pénz. És ez nem szeretlek-nem szeretlek. Ha ti nem bírjátok, ő nem bírja, erősen támogatni kell, akkor igenis választás elé kell állítani, hogy megoldja egymaga a kevésből vagy otthonba vonul. Gondolom, nem csótányoktól hemzsegő helyre raknátok, ahol egy szobában öten-hatan osztoznak, és úgy van kialakítva a szoba, mint valami átjáróház.