Ebben a helyzetben illene segíteni neki?

20!

Ha túl lennének ezeken, nem lenne mit kérdezni.

Nem szégyelled magad már magáért a kérdésért is?

Teljes értékű lakó vagy ott, mi az, hogy te ezekből kivonnád magad (mert ezt sejteted burkoltan)? Az milyen kifogás már, hogy fizetsz a rezsiért meg a kajáért? A többiek is. Ennyi erővel anyósnak sem kellene takarítania, fulladhatnátok meg a koszban. A háztartás minden lakó közös feladata, igen, a kert is. Anyós hálószobáját nyilván nem neked kell rendben tartanod, de mi ez a duma, hogy te csak azt az egy szobát használod? A sarokba szrsz meg van bent tűzhely, hűtő stb? Nem? Hát akkor bizony jársz minimum a fürdőbe meg a konyhába is.

Egyébként ha egy ilyen antiszoc, hátam mögött puffogó, semmiben sem segítő perszóna terpeszkedne a házunkban (hiába fizetsz valamit, a helyetted takarítás is élősködés), aki annyival sem tisztel meg, hogy legalább kidugja az orrát a szobából és megpróbálna emberi kapcsolatokat kialakítani azokkal, akik segítenek neki, hát záros határidőn belül költözhetnétek, mert nálunk ez a viselkedés nem elfogadott.

Mert te nem a hátuk mögött puffogsz, mi?

Persze, fontos részletek...Amiket nem lehet leírni egy többmilliós felhasználótáborral rendelkező, teljesen anonim oldalon. Magyarul most majd szépen elkezdesz utólag kitalálni ezt-azt, mert nem tetszett pár válasz.

Egyébként ha már sunyi utálkozás, te miért is nem anyósnál érdeklődsz?

“Mama, én ide beköltöztem, fizetem a rezsit meg a kajámat, a szobából ki sem jövök, szóval innentől nem várhat tőlem semmilyen segítséget a háztartásban, mert nem érzem, hogy nekem ez kötelességem lenne”.

Csak nem félsz, hogy egy ilyen mondat után repülnél, mint a távirat?

Nem utálja senki.

Inkább furcsa helyzetnek nevezném, hogy sokszor csak abból tudja a család, hogy itt van, hogy a cipője az előszobában van.

Ha épp összefut valakivel, mikor megjön, akkor köszön.Ezt leszámítva nulla kommunikáció.

Apám ezért nem tud a saját otthonában kisgatyában jönni menni, mert vendégünk van.

A hűtőben, akármi van betéve, mindenki kérdezgeti, hogy ez kié, meg lehet enni? Nem a vendég hozta magának?

Nem voltunk ehhez hozzászokva.

Ami ott volt, mindenkié.

Anya nem szereti, ha nem asztalnál eszünk.

Egy rohadt szót nem szólt, hogy Hajnika miatt a bátyámék minden alkalommal a szobában tálcán esznek.

Ezzel sincs gond.

Az egész család, a jó viszony kedvéért és a testvérem miatt jó pofát próbál vágni hozzá. Alkalmazkodunk.

Bekvártélyozik ide napokra, aztán van hogy nem is látjuk.

És még egyszer nem jött elő, hogy segítsek krumplit pucolni vagy bármit.

Szerintem titokban mindenki azt reméli, egyszer csak nem jön többet.

Pedig

Az egészet fel nem fogom. Nekem ha csak vendégségbe megyek párom szüleihez, akik ebéddel várnak, készülnek stb, már alap, hogy megkérdezem, segíthetek-e valamiben. Általában megköszönik, hogy nem kell, de a pofámról lesülne a bőr, ha csak napokra betenném a picsám a készbe, nem jutna eszembe magamtól felajánlani a segítségem egy főzésben, mosogatásban stb.

Életvitelszerűen ott élés esetén tényleg hihetetlen és bicskanyitogató, hogy ez a kérdés egyáltalán felmerül valakiben, pláne egy nőben (akiben illene lennie annyi szolidaritásnak a saját nemével szemben, hogy segítsen a háziasszonynak - az idősebb korosztályban gyakran ők csinálnak mindent).