Ha nem tudok jól kijönni barátnőm családjával, akkor veszett ügy?

Tényleg egyenesnek kell lenni.

Az elején szerettem volna,ha a párom megismeri a családomat, és mindig jött is velem.

Igazából nekem a lényeg meg volt, megismerte őket, nem volt annyira befeszülve mint legelőször. Nekem ennyi volt a lényeg.

Aztán mentem a következő hétvégén, és kérdeztem, hogy jön e.

Akkorát sóhajtva, beletörődötten mondta hogy persze.

Én meg mondtam neki, hogy ha nincs kedve, nem muszáj.

Deee, de ő jön- mondta szintén beletörődötten.

Elmagyaráztam neki, hogy nem KELL jönnie. Jöjjön amikor kedve van. A szüleim nem orrolnak meg ilyenért, akkor se ha hónapokig nem jön. Viszont ha "muszájból" jön, érezni fogom rajta, és akkor én sem fogom jól érezni magam. Megértette. Amúgy szereti a családomat, de megértem, hogy nincs kedve annyit odajárkálni mint nekem, és szerintem erre nincs is szükség. Ha akkor jön, amikor kedve van, akkor pozitív élmény lesz neki. Ha akkor is, amikor nem akar, és tűr, akkor meg negatív.

De tudom, hogy nem mindenkinél így működik.

Pl az első télen egyikünk se volt kimozdulós, se társasági. Egész télen nem jött a családomhoz, a sajátját látogatta. Én is így voltam vele. Csak amíg köztünk ez nem okozott feszkót, és az én családomnak semmi gondja nem akadt ezzel, az ő családja a tél végére kitalálta, hogy azért nem megyek mert utálom őket (annak ellenére, hogy eleinte jól kijöttünk, és telefonon végig tartottam velük a kapcsolatot). Azóta olyan utálatosak lettek, hogy nem is mentem azóta se.

De érdemes tisztázni.

Már azért is, hogy hogyan lehet vele kommunikálni. Hosszútávon sokat számít, és annál jobb, mielőbb kiderül.

Nem kell menned.

Nálunk ugyanez volt, csak mi kéthetente jártunk exemék anyjáékhoz, én meg meg tudtam bolondulni, hogy hétköznap meló, és minden második hétvégét bájologhatok végig olyan emberekkel, akiknek a szemében egy senki vagyok, mert nincs diplomám, csak szakképesítéséem.