A nagymamáknak tényleg kivételeznek az első szülött unokájukkal?
Az én lányom 5 éves, párommal már régóta együtt voltunk, mikor pozitív lett a terhességi tesztem. Nagyon örültünk neki, azelőtt már párszor beszéltünk is róla, hogy hamarosan elkezdhetnénk próbálkozni. Anyósom szintén nagyon boldog volt, mindenhova elkísért engem (mivel veszélyeztetett terhes voltam, az átlagnál többször kellett orvoshoz mennem), az összes orvoshoz velem jött és az ultrahangokra is. Amikor megszületett a kislányunk, minden héten többször jött hozzánk és mindig alig várta hogy láthassa az unokáját.
Körülbelül két évre rá, megszületett a sogoromék kisfia is, de a sogorom barátnője nehesztelt az anyósra, azt mondta, látszik hogy a kislányunkat jobban szereti és hogy ez nem fer, mert attól még hogy első unoka, még a többi unokáját is ugyanúgy kell szeretnie. Én egyetértek egyébként, nekem is rosszul esne a helyében, bár én nem vettem észre, hogy a második unokáját kevésbé szeretné az anyós.
Most viszont megint volt ebből egy kisebb vita, és elgondolkoztam, hogy talán tényleg kicsit máshogy viszonyul a lányomhoz az anyós, mint sógoromék kisfiához. Ez másnál is így van? Tapasztalatok? Mit tegyek? Beszéljek sógorom párjával, hogy ne aggódjon emiatt, mert ugyanúgy szereti az unokáit az anyós?
válasza:Kezdjük azzal, hogy nincs olyan, hogy KELL.
Nővérem 18 évesen szülte a fiát, anyám akkor 36 éves volt.
sokkal inkább volt a 3.gyereke mint az unokája.
Nekem 3 lányom van. Az első szülött lányomat az egekig magasztalják, a középsőt le se szarják, a legkisebbet megint csak magasztalják (pedig mikor bejelentettem, hogy terhes vagyok vele anyám kijelentette, hogy hallani se amar róla, nem érdekli 🙁.)
Nővérem szintén az első lányomnak mindent összevásárol szülinapra tortát minden, a középsőt rendszeresen elfelejti.. Még életében nem kapott semmi személyes dolgot, a harmadikat meg alig ismeri.
Ez van. Ők még nem veszik ezt észre. Nekem viszont a szívem szakad meg.
sosem vártam el, hogy vegyenek bármit, vagy, hogy pesztrálják őket. De még is borzalmas látni ezt a hatalmas kivételezést.
válasza: válasza:A férjem anyjának a mi kislányunk nem számít, csak a lánya gyerekei (a mi kislányunk a legfiatalabb, és egy igazi csoda, hogy ő jött hozzánk).
Folyamatosan ki kell javítani, hány unokája van (pedig nem sok, hanem 4, szerintem megjegyezhető), a mi lányunkat valahogy soha nem számolja.
Az abszolút kedvence a legidősebb, ezt hangoztatja is mindig.
A legszomorúbb az egészben az, hogy a mi kislányunk az egyetlen unokája, akit bármikor láthatna (a másik hármat meg akkor, ha a veje, nászasszonya vagy a saját lánya ENGEDI), mégis hónapok telnek el, míg tiszteletét teszi nálunk a SZOMSZÉD UTCÁBÓL (mindig a sok munkával érvel, de az utcánkban lévő iskolaba óvodába el tud menni a másik unokákért,csak ide nem tud eljönni).
Nem az én szégyenem, hanem az övé.
Én első gyerek és első unoka vagyok, voltam. SOHA nem volt különbség téve köztünk. Már mind felnőttek vagyunk, nagyon szoros a kapcsolatunk a mai napig, és sokszor beszélünk a boldog, gondtalan gyerekkorunkról, és mindig megállapítjuk, hogy minket ugyanúgy szerettek és szeretnek a mai napig (és nem számít, hogy fiúk vagy lányok vagyunk, hogy a lányuk vagy "csak" a menyük szült minket, milyen kocsink van, stbstb).
Ők igazi nagyszülők a szememben.
A férjem anyja nem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!