Mi a Baj az Anyóssal?

Nem bántásból írom, de saját példámból kiindulva, lehet kicsit besokallt tőled.

Én anyósom is egy tündér amúgy, de néha túlzásba viszi a tyúkanyó viselkedést. Már mikor terhes voltam állandóan hozzájuk kellett járkálni hétvégente (kb egy óra kocsival, szüleim szintén). Jaj most ennek van szulinapja, most a huszadik szomszéd meghívott, most falunap lesz, most jön a szomszéd szalonnát sütni stb stb. Ha nem mentünk akkor jött az hogy miért nem, de akkor mikor stb. Ott kezdett sok lenni, mikor karácsonykor azt akarta hogy huszadikától náluk legyünk, és majd 26-án megyunk anyaekhoz. A szulinapomat is náluk kellett megtartani, bele se gondolt hogy anyaekkal lennék azon a hétvégén. Meg fel se álltunk tőlük az asztaltól, már jött higy dehát miért nem jöttök jövő héten, csütörtöktől hosszú hétvége.

Mi a szüleimmel nem ilyennek vagyunk, sose kérdezgetik mikor megyunk, ha valakinek szulinapja van akkor se kell mindent eldobta rohanni azon a hétvégén, hanem úgy csináljuk hogy mindenkihez alkalmazkodunk.

Aztán gondolhatod anyós viselkedését mikor megszületett a baba. Kinek mi a sok ugyebár, nekem sok volt a napi telefonálása, minden napos kerdezgetes hogy mikor megyunk hozzájuk, ha nem megyunk akkor jönnek ők és hoznak kaját (mert biztos éhen halnánk)… szóval sok tud lenni. Mikor mondtam higy a férjem rengeteget dolgozik, szeretnénk hármasban is lenni, akkor mindig azt mondta megérti, aztán valami ürüggyel csak elérte általánosban a találkozót.

A legnagyobb bele szólások pedig mindig úgy kezdődnek,hogy “nem akarok beleszólni, de…”

Az ember elég hamar eljut oda, hogy nem hogy külön programozni, de a telefont felvenni sincs kedve. És en anyósom se érezte tolakodásnak amit csinált, mert egyszerűen neki az mas.

Nem mellesleg, a saját édesanyjával mindenki közelebbi viszonyban van (ha nincs ok az ellenkezőjére). Persze ettől bevonhatna jobban téged is, en csak azért írtam a saját példám, mert néha az ember észre sem veszi, hogy SOK a másiknak. Pl en nem igénylem hogy állandóan anyósom kajáját egyem, meg hogy ha megyunk hozzájuk akkor húsz emberre csomagolja a rántott húst. És egy idő után az embernek már ez rettentően sok lesz.

24-es vagyok.

“ Azt érzékelem, hogy a lelkem kiteszem sütök főzök gondoskodok, de csak 1 percig tart az a mosoly....bármit is teszek.”

Erre reagáltam főleg. Nem biztos hogy 30+ éves emberek igénylik ezt, sőt, én kicsit úgy érzem ezzel gyerekként vagyok kezelve. Nem igénylem az ilyen szintű gondoskodást.

A kéretlen kajahordás a halálom. Anyósom is mártírkodik, hogy csak miattunk főz, magának nem főzne.

Hiába mondjuk, hogy köszönjük, nem kell. Nem ugyanaz az izlésünk sem.

De hozza, legyek érte hálás, ha már itt van, bejön, leül, nekem meg lelkiismeret-furdalásom van, mert ételt öntök ki. Dehát ehetetlen, az a helyzet.

Meg még az edényeit is mosogathatom.

Kedves kérdező: fejezd be a kéretlen ételhordást. Aztán pedig értsd meg, az anyós egy szükséges valami, ami érkezik a ferjjel, ha tetszik, ha nem, nem saját magunk által választott kapcsolat. Nem szükségszerű az, hogy az anyós szimpatikus, jó barátnő lesz. A saját anyával pedig nem tud versenyezni.

A kismenyecskémet meg gyorsan el kell felejteni. A fiad nagy, de a menyed kicsi??! Borzasztó.

Mi a baj? Megmondom én:

1. A kérdése alapján nem tud helyesen írni, a legalapvetőbb helyesírási szabályokat sem ismeri.

2. A "Kismenyecském" kifejezést használja egy felnőtt nőre, a fia feleségére.

3. Átlátszó, provokatív KAMU kérdéseket ír ki az oldalra.